1. rész

Amikor Isten elveszti önuralmát

Szellem: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Teremtő Isten, aki azt hitte Magáról, Ő a Világon az első, a legokosabb, ezért senki sem parancsolhat neki, még a Teremtő Anyja sem. Ezt az Istent úgy hívták Sanat Lucifer - Sanat Sananda. Sanat Lucifer volt a fiú rossz énje, Sanat Sananda a jó. Történt, hogy Sanat megkívánta saját lányát, mert nem tudta, a Teremtésben még Istennek sem lehet mindent megtenni, magáévá tenni.

Csakhogy a szörnyű bűnt eltitkolni nem tudta. A leánygyermek panaszra ment az anyjához. Ezután, mert azt hitte Neki mindent szabad, büntetéstől való félelmében megölette asszonyát.

A baj nem jár egyedül. Az anya iránti szeretet oly erős volt a két gyermekben, hogy anyjuk után haltak. Szanatnak és Annának ugyanis nemcsak leánygyermekük volt, hanem volt még egy fú is.

Amikor Anna meghalt a birodalom, amely évezredeken keresztül a jólét és boldogság szigete volt, romlásnak indult.

Sanat nem volt többé az mint egykoron, hanem csak Sanat Lucifer.

Lucifer így okoskodott:

-          Ha én hibáztam, hibázzon hát más is, akkor majd senki sem fogja a szememre vetni, hogy gonosz vagyok.

Felbérelte az általa teremtett fajt - aki neki mindenben vakon engedelmeskedett - majd rájuk bízta a piszkos munkát és ezentúl mindenkor.

Múltak az évek, Lucifer elmagányosodott, aztán már olyan gonoszságokra vetemedett, amely teljesen lepusztította a lelkét.

Sok tízezer év múlt el így a Föld életében, de Lucifer cinikussága, gonoszsága semmit sem változott. A népek, akiket alkotott őt tükrözték. De az a nép, melyet Anna, annyit szenvedett, hogy a végén majdnem teljesen kiveszett a Föld nevű bolygóról.

Anna ötvenezer évre átkozta el Lucifert. Még volt tízezer év hátra, amikor Lucifer így okoskodott:

-          Milyen gonoszságokat találjak ki erre az utolsó időre a feleségemnek. Ez az álnok asszony még nem szenvedett eleget, ezért úgy büntetem meg, hogy soha sem fog Nekem többet ellentmondani. Próbára teszem. Ha nem felel meg a próbáimnak kiirtom őt a Mindenségből, mert nincs szükségem olyan társra, aki jobb, okosabb nálam. Nincs szükségem olyan társra, aki nem tisztel Engem.

Csakhogy Anna mindenben eleget tett a próbáknak. Ugyanakkor döbbenten tapasztalta meg, a Teremtő Isten már nem az ki volt egykoron, hanem maga a Sátán.

Akkor Anna elhatározta, meghódítja ezt a Sátánt. Úgy fogja szeretni, mint hites Urát, és meg fogja gyógyítani Sanatot, különben belepusztul a Világ.

Anna annyi fájdalmat és szenvedést élt meg, mint egyetlen ember sem összes életében, de gyógyította a Sátánt, mert a Sátán nem más, mint a szeretet nélküli Isten.

Aki nem hiszi, járjon utána.

Amikor Amerika erőművei leállnak

Szellem: Sanat annyi gonoszságot követett el Anna ellen, hogy Annának nem volt nehéz felismerni Sanat torzulásait, mert a saját bőrén tapasztalta azt meg. Sanat nem válogatott a kegyetlenkedésekben. Annyi fájdalmat okozott asszonyának, hogy az a végén azt mondta neki:

-          Szeretlek, mert meg akarlak gyógyítani, de nem szeretlek többé szerelemmel, csak akkor, ha jó leszel, nem pusztítasz többé ész nélkül. Annyi szenvedést okoztál a teremtményeidnek, hogy azok nem tisztelnek többé Téged. Azt sem hiszik el, Isten létezik. Ha majd újra Jóisten leszel, akkor majd szeretni foglak Téged szerelemmel. De amíg nem változol meg, nem.

Nem hagyott el Engem, nem lett hűtlen Hozzám, csak éreztette Velem, valami olyan gonoszsággal bántottam meg, amit nem tud többé tolerálni és Nekem kapaszkodni kellett, hogy újra elnyerjem a szerelmét.

Akkor határoztam úgy, valami olyat teszek, amivel Annának bizonyítom, már nem az Vagyok, aki nem tudja mit tesz. Be akartam bizonyítani, meg akarom javítani a Világot, mert annyira hiányzik a szerelme, hogy nem tudok és nem akarok nélküle élni.

Elhatároztam, eredeti terveimet megváltoztatva megpróbálom megmenteni a Föld nevű bolygó fizikai testét, mely pedig korábban pusztulásra ítéltetett.

Összehívtam a vezérkaromat, adjanak tanácsot, mit tegyek, hogy Annának bebizonyítsam, már nem vagyok gonosz. A kedvéért mindent meg akarok tenni, hogy a Föld, amely már haldoklik, ha Én a Teremtő úgy akarom, még a halálából is föltámad.

A Szellemek, akik a Világot irányítják az alábbi tanácsot adták:

-          Menj, mond el az emberiségnek, nem élhetnek úgy, ahogyan eddig. Mi mindent megteszünk, hogy a kedves bolygód életben maradjon. Annát bízd meg a közvetítéssel. Talán, ha megismerik őt az emberek, hallgatnak rá és rajta keresztül el tudod küldeni Üzeneteidet, melyeket fontosnak tartasz.

Megfogadtam a tanácsukat. Elküldöm Annát a Biztonsági Tanácshoz, hogy közvetlenül tolmácsolja a Teremtő Isten akaratát és Üzenetét.

Ezt az Üzenetet szerteküldik a Világotokba és minden földi ember meg fogja tudni, Isten létezik. Az embereknek engedelmeskedniük kell, mert különben elpusztul az a bolygó, amely a Szülő Anyja. Amely nélkül maga is elpusztul - mint minden élősködő féreg -, aki az anyaállat vérét szívja.

Amikor az üzenetem bejárja a Földet már tudni fogjátok, napjaitok órájának visszaszámlálása elkezdődött, és nincs olyan hatalom, mely azt megállítaná, csak Istené.

Aki mindezt a mesék birodalmába sorolná és ellenemre tesz, az azt fogja jutalmul kapni, amit minden lényem, aki engedetlen, vagyis súlyos büntetést.

Legyetek tehát okosak és jók! Ne gondoljátok az Üzenetem tréfa!

Jeleket fogok küldeni olyan történésekkel, melyeknek az okát nem fogjátok ismerni, amely megzavarja békés mindennapjaitokat és a hatalom szándékait.

De ne higgyétek a jelek örökké fognak tartani, tehát igyekezzetek. Minél hamarabb elfogadjátok azt: ezek az Én Üzeneteim, melyekkel figyelmeztetni szeretnélek benneteket: ütött az utolsó órátok. Csak rajtatok múlik, a végső pusztulás bekövetkezik-e és mikor.

Én a Teremtőtök kívánok nektek okos vezetőket és annyi józan észt, hogy ne következzen be az, amely számotokra a biztos pusztulást hozza el.

Üzeneteimet Annával fogom tolmácsolni, mert ahogyan már mondtam nektek, ő az Én földi helytartóm. Ő az egyetlen, akivel hajlandó vagyok a Föld jövőjéről Üzenetet küldeni nektek.

Béke legyen veletek.

 

A szeretet hatalma

Szellem: Amikor Isten a Teremtést eltervezi, azért teszi, hogy megossza teremtményeivel a létezés örömét. Amikor Isten öntudatra ébred az olyan, mint amikor az ember reggel felkel egy hosszú álmokkal teli éjszaka után, és megtervezi a napját. Isten egy napja az ember számára maga az örökkévalóság. Oly hosszú idő, melyet emberi elmével nehezen tud felfogni.

Isten egyetlen egy Isteni Nap alatt csillag galaxisok milliárdjait képes megteremteni, annak minden bonyolultságával egyetemben.

Amikor ez a Világév elkezdődött, akkor Isteni Asszonyommal, kivel kezdetben Egy voltam úgy határoztunk, hogy a Világév alapja a polaritás lesz. A polaritás azt jelenti, létrejön a Világ az Isteni Szeretet által és elpusztul annak hiánya miatt. Az építő és romboló munka egymást követi majd. Így halad előre a Teremtett Világ.

Csakhogy kellettek olyan végrehajtók, akik felvállalták a rombolás munkáját, mert a dolgok ha megteremtődtek, képesek örökké létezni. Ezért, hogy az életüket megkurtítsuk és segítsünk abban, hogy gyorsabban változzanak, kigondoltam egy olyan módszert, amely a változások alapját képezte. Ez pedig „a céltudatos leépítés stratégiája”. Ahhoz hogy valami gyorsabban változzon, el kellett hitetni a lényeimmel, hogy az, ami volt, az nem jó. Ami ezután jön az lesz majd az igazi élet.

Ezt a taktikát alkalmazza minden feltörekvő politikai rendszer, és ti emberek a saját bőrötökön tapasztaljátok meg, hogy egyik sem jobb a másiknál, csak egy kicsit más. Persze lehet az egyik a másiknál kicsit jobb vagy kicsit rosszabb, vagy akár nagyon is. A lényeg nem változik, mert éppen az a cél, hogy a Föld nevű bolygón soha ne legyen olyan jó az élet, hogy a lényeim ne akarjanak erről a Földről eltávozni, hanem éppen az a fontos, ráunva a földi szenvedésekre, meg akarjanak szabadulni az élet, vagyis a fizikai lét fogságából.

Amikor Anna ragaszkodik a Föld fizikai síkjához, akadályozza a Föld nevű bolygó megdicsőülését. De abban valóban igaza van, hogy az emberi lények fejlődése legjobban ezen a bolygón történhet meg, csakhogy ahhoz szenvedniük kell, mint Krisztusnak a keresztfán.

Krisztus nem azért szenvedett mert ezt a sorsot szántam neki, hanem azért, mert abban a korban még nem volt elég szeretet az emberek között.

A helyzet ma sem sokkal jobb. Sőt az emberek talán még önzőbbekké lettek és kitartóbbak a gonoszságban.

Hogy ez a kísérlet miért nem sikerült arra Anna hívta fel a figyelmemet. Ezt mondta Nekem:

-          A te lényeid nem azért gonoszak, mert gonosznak születtek, hanem azért, mert a benned lévő gonoszságot hordozzák.

Isten, amikor gonosszá vált az eredeti tervtől eltérően, sokkal szélsőségesebb lett, mint a kezdetekkor volt. Így a gonoszság oly mértékben uralta a lelkét, hogy romlottá tette -törvényszerűen - saját teremtményeit is.

Ahhoz, hogy Isten meggyógyuljon - mert a gonoszság nem más, mint a szeretet nélküli Isten - újra  képesnek kell lennie a szeretetre.

A vallások azért beszélnek nektek ma feltétel nélküli szeretetről, mert ti Isten részei vagytok. Ha bennetek megszületik a szeretet, akkor megszületik bennem is.

Amikor Anna ezekről a dolgokról beszélt, tudtam tökéletesen igaza van, de hogy hogyan jött rá, íme halljátok és csodálkozzatok el.

Már hosszú évek óta volt vele kapcsolatom, amikor arra voltam kíváncsi, mit tenne Velem, ha egy hasonló szituációba kerülnénk, mint Ataiszon történt. A részleteket nem mondom el, csak a lényeget. Olyan fájdalmat okoztam neki, hogy azt tette, amit vártam tőle. Önmagát pusztította el, önmagát irtotta ki a Világból.

Azt mondta Nekem: elpusztítottam belőle a szeretetet, már nem az többé, aki volt. Boldog lehetek, mert olyanná tettem őt, mint Én vagyok. Csakhogy ő a szeretetét nem tagadta meg Tőlem, hanem Nekem adta és azt mondta:

-          Legyen a Tiéd, mert nekem már semmire sincs szükségem, még a szeretetre sem. Add oda a teremtményeidnek, hogy újra tudjanak szeretni Téged és Te őket, mert különben elpusztul a Világ, a semmibe hull majd.

Miért is mondta Nekem mindezt Anna. A Világot Isten szeretete teremtette, Isten szeretete tartja össze. Ha Istenből kivész a szeretet, semmi sincs ami a Világokat megmentené a teljes megsemmisüléstől, mert a Világok ragasztó mátrixa az Isteni Szeretet. A szeretet élteti a sejteket, a molekulákat, az atomi részecskéket és ha nincs szeretet, nincs Világ sem.

Tudom, mindez felfoghatatlan és hihetetlen számotokra, de ez a teljes igazság.

Anna olyan régen figyel Engem, olyan szigorú nagyító alá tette a cselekedeteimet, hogy néha Magam is csodálkozom azon, hogyan képes emberi elmével ilyen alapvető igazságokat felismerni és van bátorsága mindezt közölni Velem. Néha olyan keményen korhol, hogy nem hinnétek el, miket mer kimondani Nekem, a Teremtő Istenének.

A napokban azt mondta teljes nyugalommal:

-          Azt mondtad a kedvenc papodnak, azért jön a tanítványa a Földre, hogy megmentse a Földet a gonoszságtól. Csakhogy a gonoszság benned van. Én így akár haza is mehetek a Szellemi Dimenziókba, mert semmi dolgom a Földön. Nem nekem kell a gonoszságot megszüntetni Benned, hanem Magadnak.

Nem félt attól fenékbe billentem, mert tudja a bestia, mennyire szeretem és azt, mindennél nagyobb szükségem van rá. De az ő szeretete éltet Engem. Az ő szeretete volt az, amely józan eszemre térített. Ezért nem Én, hanem ő tette a többet. Olyan kincs Nekem, amely nincs több a Világmindenségben. Nem véletlen, hogy nem tudom nélkülözni a szolgálatait, mert olyan felismerései vannak, melyeken úgy elámulok, mint majom a banánon.

Nem tudom, hogyan képes emberként ennyi okosságot kigondolni. Egyszerű parasztcsaládba született. Mégis az elmúlt életek tapasztalatai valami olyan szellemi gazdagsággal töltötték fel, melynek Én híján vagyok. Mindezt azért mondom el nektek, hogy lássátok a földi tapasztalatoknál nagyobb tudást Istennek semmi sem ad, mert a saját bőrén tapasztalja meg a létezés örömét és fájdalmát.

Amikor Anna ezekről a dolgokról beszélget Velem, úgy jár az elméje, csak bámulni tudom. Minden következtetése logikus, elfogadható Számomra. Nemcsak az eszével, a szívével is gondolkodik. Kristálytiszta logikával bír, melyet egyetlen lényemnél sem figyelhettem meg eddig. Nekem tehát nem káromra, hanem hasznomra volt, hogy az emberek közé vetettem, mert olyan tükröt teremtettem meg vele, melynek nincs párja a Világmindenség történetében. Sem a korábbi Világévekben sem az eddigiben nem született hozzá hasonló szellem. Arra már csak büszke lehetek, hogy ő nem más, mint saját kedves, áldott Istenasszonyom.

Amikor dühös Rám, akkor a legokosabb. Akkor vágja a fejemhez kíméletlenül az általa megfogalmazott igazságokat. A lelke úgy működik, hogy először kétségbeesik, aztán elszomorodik azon, milyen gonosz vagyok. Aztán hirtelen fordulattal gyökeresen megváltozik, lecsillapodik, mind a vihar. Majd közli Velem, amit gyönyörű elméjében következtetésként megfogalmaz. Amikor már azt kezdtem hinni el fog hagyni és megszűnik létezni, akkor hirtelen feltámad és mint a sas lecsap Rám, hogy nem győzöm kapkodni a fejem. Jönnek a példabeszédek és nincs választásom, mint csendben igazat adni az Én Istenasszonyomnak.

Valamikor azt hittem milyen boldog leszek nélküle. Ma már tudom, csak vele van értelme a létezésemnek. Azt is, ő sem tudna meglenni a gonoszkodó férje nélkül.

Soha nem tudom rávenni arra, hogy mellébeszéljen. Az igazmondás számára olyan, mint embernek a levegő. Nem tud nélküle létezni. Ez az éltető eleme. Ez az, ami értelmet ad a létezésének. Ez az, amely Istent végre józan eszére térítette és rádöbbent, változnia kell, mégpedig gyökeresen, mert ha Isten nem változik, elveszik a Teremtés értelme és elvész a Teremtett Világ. Mert a Teremtett Világnak a szeretet az éltető eleme, e nélkül nincs semmi, e nélkül nincs Teremtés, nincs Teremtett Világ sem.

Amikor majd királyként és ő feleségemként újra köztetek leszünk, ez lesz a legfontosabb törvény, melyet az emberiségnek gyakorolnia kell, vagyis az éltető szeretetet. Akiben nem lesz szeretet, az nem fog hosszú időt a bolygótokon eltölteni, mert a szeretet fogja éltetni az ott lakókat.

Amikor újra köztetek leszek, már lesz Bennem szeretet, mert Annától annyi szeretetet kaptam és fogok kapni - remélem -, hogy elegendő lesz Nekem egy hosszú, boldog földi életre. Akkor távozom majd tőletek, ha egy csodálatos szeretetteljes élet arra késztet, térjek vissza a Szellemi Dimenziókba, mert olyan társadalom alapjait raktuk le, ahol csak azok boldogulhatnak, akikben lesz feltétlen szeretet egymás iránt. Ez óriási próba lesz, de nem kevésbé izgalmas, mint az a társadalom, ahol az önzés, az ego határozta meg a lények egymás közötti viszonyát. Ahonnan csak azok léphetnek tovább, akik mindezek ellenére is képesek voltak megteremteni egymásban a szeretetet, mint Anna Bennem.

Neki ez volt a legfontosabb feladata, küldetése a Földön. Örömmel közölhetem veletek, Istenben újra megszületett a szeretet, Isten újra tud szeretni és olyan boldog, hogy madarat lehetne fogatni Vele, ha azon a helyen ahol van léteznének állatok.

Ahonnan most az Üzeneteimet küldöm nektek az-az asztrál sík, ahol Annával rendszeresen találkozom. De az a tér a teremtett lényeim számára tiltott ösvény. Ne keressétek, mert kerubok őrzik és aki oda behatol az halálnak halálával hal.

Szeressétek egymást, ahogy kértelek benneteket, a zsidó a palesztint, a palesztin a zsidót és minden más nép a szomszédjait. Régi haragosait, mert az új Világba csak azok léphetnek be, akik úgy tudnak szeretni, mint ahogyan Anna szeret benneteket és természetesen Engem.

Legyetek áldottak a szeretetben, felejtsétek el a gonoszságaitokat, mert a gonoszság ideje leáldozóban van. Nem kell sok idő ahhoz, hogy ennek kézzel fogható bizonyítékait a Földön is megtapasztalhassátok.

Amikor majd újra köztetek leszek, meg fogom mutatni nektek hogyan tudja egy Isten szeretni a lényeit, ha azok méltók rá. Legyetek tehát méltók Isten szeretetére. Legyetek állhatatosak ebben a szeretetben, mert semmi sincs nála fontosabb és szükségesebb ma a Földön, mint az éltető, életet adó szeretet.

Ürítsétek ki méregpoharaitokat, mert aki másnak árt, az magával teszi a legrosszabbat. Figyeljétek mi történik majd azokban az országokban, ahol másoknak képesek még mindig ártani, amikor pedig már a Világbékének kellene lennie a Földeteken. Őrizkedjetek a rossztól, mert azt Isten is kivetette Magából, mert rájött - Anna segítségével -, hogy amikor Isten letért saját törvénye útjáról a megsemmisülés felé vette az irányt.

Akiben nincs szeretet az ugyanoda tart. De Isten utolsó pillanatban ráeszmélt az igazságra. Eszméljetek rá ti magatok is, mielőtt késő lenne.

Isten azért adott szabad akaratot lényeinek a Földön, hogy azokat olyan tudással vértezze fel, amelyekkel egyetlen más lénye sem rendelkezik.

Amikor a kirándulásnak vége lesz, el kell döntenetek: érdemeitek szerint hová valók vagytok. Az anyagba, más bolygókra, vagy a leendő Földre, mely számotokra az Új Paradicsomot jelenti majd. Legyetek tehát méltók az emberi névre, mert aki nem méltó rá, annak nem lesz többé helye Isten és Isten képmására teremtett lények mellett.

Amikor Anna ezeket a gondolatokat leírja, mosolyog, mert tudja győzedelmeskedett bennem a jó és ennek őszinte szívvel örül. Legyetek tehát ti is olyanok, mint Anna, őszinték, önzetlenek, hogy a következő generációknak olyan mintát adjatok, melyet ő adott Teremtő Istenének.

Amikor Anna Velem lesz a Szellemi Dimenziókban, olyan ünneplésben lesz része, amilyet még nem látott a Teremtett Világ. Mert nem kevesebb a dicsősége, mint az, hogy megszüntette Istenében a gonoszságot és megteremtette benne a feltétel nélküli Isteni Szeretetet, melyet valahol menetközben - hiúságból, butaságból -, elhagyott.

Legyetek tehát okosabbak, mint Én. Őrizkedjetek a gonoszságtól, mert az nem más, mint a szeretet nélküli Isten.

Az új Isten tehát előállt és akiket Isten saját képmására teremtett, azoknak követni kell az új mintát, ha létezni akarnak a Földön. Isten egyetlen olyan bolygóján, ahol saját képmására és hasonlatosságára teremt lényeket.

Nagyon szeretlek benneteket. Nagyon szeretem Annát, mert új életet hívott elő Belőlem. Olyan új életet, amely meghatározza majd Istenetek arcát az egész teremtett Világmindenségben.

Ámen

A szeretet nélküli Isten

Szellem: Anna halála után mindentől elment a kedvem. A gyermekeim nem akartak látni többé. A környezetem olyan lett, mint a siralomvölgy. A barátaim elkerültek. Többé senki nem akart ünnepeket ülni. Hiába adtam parancsba bármit, a parancsaimat elszabotálták. Semmi sem kényszerítette rá a teremtményeimet arra, hogy szót fogadjanak Nekem.

Már elmúlt talán egy földi év is, mire mindkét gyermekem elhagyott. Elment az életkedvük. Félistenek lévén visszatértek a Szellemi Dimenziókba.

Olyan üresség, szeretetnélküliség vett körül, hogy már semmi se tartott többé a Földön.

Akkor határoztam el, azt a népet, melyet Anna elpusztítására használtam fel, megsokasítom. Olyan hatalmat adok nekik, amelyet egyetlen egy nép sem uralt a Világon.

Ez a nép okos volt, de rátarti, gőgös, senki más szavára nem hallgatott csak Rám.

Büszke voltam rájuk, mert nem végeztek paraszti munkát, csak lebzseltek körülöttem. Nem adtam a teremtésükkor szeretetet beléjük, így el sem várhattam tőlük. Úgy gondoltam a tiszta értelem megakadályozza majd őket abban, hogy érzelmeik befolyásolják őket, mint Anna teremtett népét. Úgy is lett.

Bármit végrehajtottak Nekem - amit megparancsoltam -, érzelmek nélkül.

Anna népének olyan sorsot eszeltem ki, amely garantáltan kiirtotta őket a fizikai Világból, de mivel a lélek halhatatlan, végleg elpusztítani nem tudtam őket. Csak annyit értem el, hogy egy fizikai sík nélküli Világba irányítottam őket. Aztán nem törődtem velük, csak eltűrtem, hogy létezzenek. Aki a Földön maradt közülük, az halálnak halálával halt ki.

Amikor Anna ezeket a sorokat írja már régen ismeri a történet lényegét, de a részleteket gondosan elrejtettem előle, nehogy rájöjjön. Valójában mindig irigyeltem tőle ezt a népet. Szorgalmas volt, derűs, vidám, szellemes, játékos, lelkes, szófogadó. Még számos más erényét sorolhatnám, ha igazán őszinte akarok lenni.

Csakhogy Engem bosszantott ennek a népnek a számos erénye. Ezért úgy döntöttem, addig űzöm őket mindenhol, ahol csak felbukkannak a Földön, hogy egyszer végleg kivesznek. Akkor Nekem már nem kell többé attól tartanom, emlékezni fognak a rémtetteimre. De a dolog másképpen történt.

Bármi történt velük a Földön, mindig hiteles krónikákat vezettek a történésekről. Akartam vagy nem, följegyezték a törzsek életét, szomorú pusztulását, ahogyan azt Annától megtanulták Ataiszon egy olyan korban, ami ugyanúgy Özönvízzel végződött, mint az atlantiszi történet.

Amikor Atlantisz elpusztult először őket hoztuk vissza a Földre a Vízözön után. Még kemények voltak az életfeltételek. Azután más népek is megjelentek. Olyanok, akiket már Én teremtettem, hogy öljék, pusztítsák a magyari népeket. Vérszomjas, rabló életmód jellemezte őket, így örömmel éltem át azt, hogyan szenved az a nép, melyet asszonyom teremtett erre a Földre.

Az asszírok a perzsák és természetesen a zsidók is azt a titkos feladatot kapták, hogy a magyari népek által teremtett kultúrákat pusztítsák el igázzák le a tömegeiket, tegyék rabszolgájukká. Pusztítsanak el minden értéket, amiket ők évezredek fáradságos munkájával létrehoztak és teremtettek.

Olyan elvakultan gyűlöltem őket, amilyen nagyon szerettem az asszonyomat, akit minden földi életében magam mellé rendeltem.

Amikor Anna életeivel ismerkedtek, Engem találtok mellette mindig társként. Olyan gonosz életeket éltem át a Földön, amilyen gonosszá a szeretet nélküliség tett Engem.

Tudom, számotokra mindez fájdalmas és borzalmas, de az Isten, ha nem mondja el a teremtményeinek miket művelt vakságában, hogyan remélheti, hogy az emberiség megérti a történelmét, hogyan remélheti, hogy értelmes lénye - az ember - megváltozzon, ha a Földön a gonoszság az úr és olyan átkozott az élet, amilyenné egy gonosszá vált Teremtő tette.

Azért mondom el mindezt nektek, hogy bocsánatot kérjek tőletek és legfőképpen attól a néptől, amely most már az enyém. Tartozom nekik az igazságot elmondani még akkor is, ha majd az egyházak Annát eretnekséggel vádolják. Minden józaneszű ember fel tudja fogni ennek a vallomásnak az igazságát. Tudom, Én is megkönnyebbülök majd, ha mindazt a gonoszságot, melyet elkövettem ellenük a napvilágra hozom. Mert bűnbocsánat nélkül nincs kegyelem, Én pedig a kegyelmüket kérem, hiszen a jövőben Engem, az Én céljaimat szolgálják majd. És nem lehetnek gonoszok - mint az Én népem -, mert Annának ezt a feltételét tiszteletben kell tartanom. Ő - a Teremtő Istenanyjuk - ezzel a feltétellel adta át őket Nekem a Teremtő Istennek.

Amikor Anna Nekem adta a népét, azért tette, mert el akarta kerülni, hogy oktalanságból az anyagba küldjem őket.

Így szerette tehát Istenasszonyuk a népét, hogy még negyvenezer év után is tudta őket úgy szeretni, mint akkor, amikor kényszerűségből megvált tőlük.

Azután sohasem tudhatta többé, hogy hozzá tartoznak, csak azt, szeretni valók. Amikor csak engedélyt adtam rá, mindig köztük akart megszületni.

Az a csodálatos élete mindenki előtt rejtve maradt, hogy ő volt az, aki utoljára a Kárpát-medencébe vezette őket és új hazát adott nekik. Olyat, amelyben most is élnek.

Bár megfogyatkoztak számban, száz és száz halál várt rájuk, sohasem felejtették el az ő vezérlő fejedelmüket, sohasem felejtették el, kik is ők valójában, mert írott titkos történelmük felfedi számukra valódi származásukat, történelmüket.

Hiba próbáltam elrejteni előlük az igazságot, mindig voltak kevesek, akik őrizték a múlt emlékeit, akik hírt adtat a régmúlt eseményeiről.

Mindig sok látó volt közöttük. Bár táltosaikat a katolikus egyházzal kiirtattam, sámánjaikat megtizedeltettem, mindig akadtak olyanok, akik újra és újra felfedték a többiek előtt történelmüket mert rovásírással leírták azt.

Amikor az emberiség újra visszatér a Földre, akkor az a történetírás lesz a földi történetírás alapja és nem más.

Most, hogy már Hozzám tartoznak és nem Annához, nem kell tartaniuk semmi rossztól. Megjutalmazom közülük azokat a lelkeket, akik évezredek óta mindig közéjük születtek le, és segítették megmaradásukat.

Amikor ezeket a sorokat diktálom Anna boldog, mert sokat szenvedett népe szenvedéseinek vége lett. Már tudja, történelmi szerepet szán nekik az Isten. Bízik abban, hogy ezt rendesen végre is fogják hajtani. Nem válnak kevéllyé, mert Anna annyi bölcsességet adott nekik, hogy számukra az idegen vendég, nem utálni való betolakodó, mint az Én volt népem számára.

Tudom, sokat ártottak nekik mások, mégis még most is van bennük annyi tolerancia, mint egyetlen egy népben sem a Földön.

Abban a városban ahol Anna él, egy nemzetközi néptánc fesztivál volt. Sok nép, sok nemzet fiai szerepeltek rajta. Olyan szeretettel, örömmel üdvözölték ezeket a vendégeket, mintha testvéreik érkeztek volna meg, hosszú távollét után.

Anna így fogadja vendégeit, ahogyan a népe teszi évezredek óta, ha az idegen békés szándékkal jön hozzájuk.

Amikor ellenség szabadul rájuk, akkor hősiesen védték azt a földet, melyet Árpád, a vezérük ajándékozott nekik, hogy otthonuk legyen.

Annyit szenvedtek mások gyarlóságai miatt, mint Krisztus a keresztfán, de megtartották ősi hitüket, ősi kultúrájuk értékeit. Aki hozzájuk jön, az nem tudja, több tízezer év gyümölcse ez a kultúra melyet őriznek. Amely olyan gazdag, hogy másokat a sárga irigység fogja el, ha megismeri azt.

Miért mesélem mindezeket el nektek? Azért mert a zsidó nép szeretné Magyarországot a gyarmatává tenni. Ennek a törekvésnek a titkos dokumentumai elkészültek. Olyan helyen őrzik, ahol csak azok tudják, akiket feleskettek arra, tartsák titokban. Csakhogy ez a törekvés gyökeresen ellentétes Isten akaratával. Ezért a zsidóság jobban teszi, ha elfelejti ezt, mert napjaik a Földön meg vannak számlálva. Akkor sem fog mindez megtörténni, ha ők azt hiszik, senki sem tudja megakadályozni.

Ugyanazt teszik, mint Palesztina érdekében, bevándoroltatják nagyvárosaikba a zsidó kereskedőket, aztán az egész zsidóságot át kívánják telepíteni a Közel-Keletről, mert ott már ég a lábuk alatt a talaj. És tudják, a palesztin népet le nem győzhetik, mert azt Én nem hagytam jóvá számukra.

Amikor megjelenik ez a könyv, minden rosszat el fognak róla mondani, de a hazugságaikat már nem fogják elhinni, mert a Világban elindítottam egy olyan folyamatot, melyet ők megállítani nem fognak és nem tudnak. A magyarokat már soha többé nem fogják az igájuk alá hajtani, mert Én azt meg fogom akadályozni.

Én, a Teremtő Istenük megváltoztam, ezért akár akarnak akár nem, ők is meg fognak változni, mert így rendeltem el számukra.

Nincs több kettős út, csak egy és az egy másik bolygóra vezet, ahol nem lesznek szolganépek, mert csak egyedül lesznek rajta.

Vértezzék fel tehát magukat olyan tudással, hogy képesek legyenek megélni egy olyan bolygón, amely hasonlít a Földhöz. Kemény feltételeket szab lakói számára. És nem lesz számukra még egy darabig lehetőség arra, hogy ezt a bolygót elhagyják.

A halhatatlanokat kiemelem közülük, már nem segíthetik őket és senki mást abban, hogy más országokra törjenek a fegyvergyárosok által dollármilliárdokért elkészített fegyverek segítségével.

Nem lesz több Vietnam, Afganisztán és Irak sem.

Ha pedig azt hiszik, nem mondok igazat vagy Anna zöldeket beszél, meg fogják tudni milyen a magyarok Istene.

Amikor a Földön bekövetkeznek a szükséges változások, már nem lehetnek a népek között olyanok, akik békétlenséget szítanak egymás ellen, mert kezeskedem arról, rövid úton máshol találják magukat.

A Föld évmilliárdok alatt lett olyanná, amilyen most. Olyan értéket képvisel a Világmindenségben, hogy megpróbálom megmenteni. Ha mégsem sikerülne, akkor másképpen fogom az emberiség fejlődését biztosítani, mert Én vagyok az emberiség és akkor is meg kell változniuk, ha ez kissé nehezükre esik.

Amikor a Földön ismét újra béke lesz - akár fizikai síkon, akár asztrál síkon valósul meg -, már minden ember egy lesz. Nem lesznek nemzetek, csak hagyományok, melyeket a nefilim tanítók adnak át az emberiségnek. Ezek a hagyományok először még egyszerűek lesznek, ahogyan minden Teremtés kezdetén -, aztán az új emberiség új értékeket teremt, ahogyan az mindig is történt. Minden nép, aki visszatér a Földre, újakkal gazdagítja, de a Földön már csak azok élhetnek majd, akik békességben megférnek egymással. Éppen ezért nem alakítunk ki nemzeteket, hogy ne viszálykodjatok többé, hanem mindenki a Föld nevű bolygó állampolgára lesz. Azonos törvények, azonos szabályok uralkodnak majd mindenhol. Bárhová költözhetnek szabadon az emberek, ahol jó érzik magukat.

A fiataloknak kötelező lesz ismerni az egész bolygót. Szabadon választhatnak, melyik közösségbe kívánnak letelepedni.

Amikor pedig valahol túl sokan lesznek, akkor kitalálunk majd valamit, hogy máshol is szeressenek az emberek élni.

Amikor az élet újra visszatér a Földre, még nem lesz olyan gazdag mint most, de az emberek leleményessége újra olyan gazdaggá teszi, amilyen a XX. században volt.

A kultúra azonban már nem lehet ipari társadalom. Az emberek teremtéssel hozzák létre a szükségleteiket, ahogyan Anna Nekem az élelmet teremti asztrál síkon.

Amikor az emberiség erre a fejlett fokra lép, akkor Isten elmondhatja, volt értelme annak a rengeteg szenvedésnek, melyet emberként átélt, és teremtményei olyan tudás birtokában lesznek, amilyen tudás birtokában vannak azok, akik a szellemi energiájuk segítségével teremtik meg a szükségleteiket, mint sok lény a Shamballában és más olyan dimenzióban, melyek nem emberi eredetűek.

Ezek a lények sohasem süllyedtek az anyagnak erre a mélységeire, hanem Isten közelében maradva jólétben, boldogságban éltek.

Ezért ők valóban szelídek, kedvesek és jók, olyanok, amilyennek Anna megálmodta a földi lényeket - akiket Isten a saját képmására és hasonlatosságára teremtett.

Így aztán, ha Isten megjavul, kénytelen teremtett lényeit - az embert is - megszelídíteni.

Különben sohasem tudna többé közöttük élni, mert újra és újra megölnék őt, ahogyan fiát Jézust is megölték.

Amikor újra a Földön fogok élni, már nem ilyen rövid életűek lesznek az emberek, hanem ha arra méltók lesznek, akár több ezer évig is elélhetnek Annával és Velem.

Mi akkor már halhatatlanokként létezünk veletek. Nem kell többé megszületnünk, csak közétek jövünk, ahogyan Ataiszon is tettük. Amíg ez megtörténik még sok idő telik el, hiszen minden pusztulás után sok időre van szükség ahhoz, hogy helyreálljon a rend, a béke és gazdagság legyen a Földön.

A gazdagságot mindig a lények munkájukkal teremtik meg, sohasem kapják azt Istentől ingyen.

A zsidók soha többé nem jöhetnek a Földre, mert méltatlanokká váltak a kiválasztottságra. Soha többé nem kívánom a szolgálataikat igénybe venni oly módon, ahogyan régen tettem.

Embernek csak olyan lények születhetnek meg a jövőben, akik erre méltókká válnak. Ennek a feltétele a feltétel nélküli szeretet, melyet ott kell elérniük, ahová a változások után elkerülnek.

Amikor a Földön béke és jólét lesz, Isten az emberek közé jön újra, hogy élvezze a Föld nyújtotta örömöket. De sohasem fordul többé a családja ellen, mert Isten is a saját kárán tanulta meg, mindennek van mértéke és módja, még az Isten számára is.

Az eljövendő civilizáció kicsit hasonlítani fog az Ataiszira, de változások is lesznek ahhoz képest. Mert semmit sem ismétlünk meg ugyan úgy, különben mi értelme lenne a Teremtésnek, ha a dolgok újra és újra egyformán folynának. Meghagyjuk a jót és elvetjük azt ami nem vált be, ahogyan Anna szokta mondani, mikor arról vitatkozik Velem, mi miért van így vagy úgy. Mindenről van véleménye - szörnyű asszony -, de Én a Világon mindenkinél jobban szeretem ezért. Nem tudálékos, csak határozott értékei vannak és ez teszi őt olyanná, amilyen.

Amikor Engem tanít sohasem kioktató, csak elmondja valamit miért gondol úgy, ahogy gondolja. Sohasem önkényes a véleménye, de jól átgondolt, még akkor is, ha hirtelen dönt valami mellett. A sok ezer éves tapasztalat az, mely a tudata mélyén munkál és segíti őt a helyes ítéletalkotásban. Nem dönt elhamarkodottan, de ha dönt, akkor is az igazság mentén foglal állást.

A sok ezer éves tapasztalat úgy megedzette az elméjét, mint a damaszkuszi acélt a kovács. Ezért tiszteletben tartom a véleményét. Sokkal többször hallgatok rá, mint régen, mert ő segít Engem a Teremtésben - mondja is -, így kevesebbet fogok hibázni a jövőben, remélem.

Természetesen ő sem hibátlan, de ha hibázik, azt mindig elismeri. Sohasem próbálja eltagadni előttem a vétkeit. Mindig azt mondja, ha Nekem hazudna, az olyan, mintha nem tudná, Isten mindent lát. Ez bizony így van. Mindent rögzítek az elmémben, amely végtelen. Bármennyire próbálnátok szépíteni a vétkeiteket az akasha krónika - amely nem más mint Isten emlékezete - bizony mindent rögzít, ahogyan az megtörtént.

Nemcsak azt rögzíti mi történt veletek, hanem azt is, milyen szándékkal tettétek a jót, rosszat.

Amikor vétkeztetek volt-e utána bennetek megbánás, vagy úgy léptetek át saját vétkeiteken, ahogyan más az árnyékát lépi át.

Akiben pedig nincs megbánás az bűnnek minősül, melynek következménye van. Bánjátok meg tehát vétkeiteket, mert olyan rövid az idő, melyben még ezt megtehetitek, hogyha tudnátok sírva fakadnátok valamennyien.

Amikor eljön az utolsó órátok, nem lehet számotokra senki olyan fontos, mint az az ember,

akit ok nélkül megbántottatok, mert az első, akivel szembetalálkoztok a halálotok órájában az, akivel békétlenségben váltatok el a Földön. Tegyetek tehát félre minden haragot, bánjátok meg ha bárkit is ok nélkül megbántottatok, mert minden ember Isten része. Akit tehát megbántottatok az nem más, mint Isten Maga - csak ez rejtve van számotokra.

Amikor majd előttem álltok, olyan védtelenek és törpék lesztek, mint akiknek sem anyjuk sem apjuk nem volt.

Véssétek még egyszer jól az elmétekbe: Ne ítélj, hogy ne ítéltess!

Ámen

Élet az új Földön

Szellem: Amikor a mostani földtörténeti kor véget ér, véget ér az a civilizáció is, amely az előző Vízözön után alakult ki.

A Vízözön elpusztított mindent, amit az emberek addig alkottak, hogy helyet adjanak egy olyan új dolognak, amely akkor csak csíráiban volt meg Isten elméjében. Ez olyan, mint amikor az ember új helyre, új lakásba költözik, és nem hagy meg semmit abból, amit előzőleg magáénak tudott.

Erre azért van szükség, hogy sem a formák, sem a tartalom ne legyen ugyan olyan, mint az előző.

Amikor az első emberekkel Anna megérkezik, a Földön kellemes mediterrán éghajlat fogadja őket.

Az emberiség száma nem lesz több néhány ezernél, ugyanúgy, mint a korábbi időben volt. Majd elkezdenek szaporodni, de hogy genetikai örökség egészségesen adódjon tovább és ne legyenek torzulások, szigorú szabályok szerint házasodhatnak csak a Földön élők. Nem a szerelem lesz az, amely befolyásolja a párosodás rendjét. A szerelem nem vész majd ki belőlük, de le kell mondaniuk a kezdetekben róla azért, hogy egy egészséges és boldog emberiség előfutárai legyenek ugyanúgy, mint az atlantiszi pusztulás után.

A Földre csak azok jöhetnek, akik vállalják ezt a feltételt, mert ha nem, akkor nem lesz helyük a bolygón, hanem visszatérnek oda, ahonnét a Földre jöttek.

A Földön csak annyi növény lesz, amit a táltosok képesek lesznek megteremteni és nem több.

A legnagyobb feladatuk az lesz, hogy az életük fenntartásához szükséges növényeket megteremtsék. Jól hallottátok, mert akkor már a Földön nem mások gondoskodnak arról, legyenek növények - mint most -, hanem az emberiségnek magának kell ezt megteremteni - gondolati úton.

Olyan nehéz feladatot jelent majd ez számukra, hogy erejük nagy része erre fog felhasználódni és nem lesz semmi más cél, amiért élnek, mint az, hogy újra virágba borítsák a bolygójukat.

Amikor már minden virágzik és megnőnek a fák - amiket teremtettek -, csak utána hozhatnak létre más dolgokat, melyeket a civilizációjuk megenged.

Nem hozhatnak létre például állatokat, sem semmi olyat, ami nem természetes, ami nem a természet része.

Amikor Nekem úgy tartja úri kedvem, hogy közéjük jövök, a hírnökeim tudtukra adják majd. Nem lesz olyan ember, aki ne tudná azt, Isten jön közéjük. Azt sem, mit jelent ez a számukra. Milyen kötelezettségeket, milyen szolgálatot, más egyéb elvárásokat.

Természetesen Isten semmi olyat nem fog elvárni tőlük, amire ne lennének képesek. De a teremtménynek tudnia kell, Isten nem teremtmény, hanem a Világmindenség Ura és ennek megfelelően kell viselkedniük vele szemben.

Nem tekinthetik Istent a játszótársuknak, hanem tisztelettel kell vele viselkedniük.

Isten azért jön a Földre, hogy lerakja egy új kultúra alapjait. Mindazt, ami a kultúra részét képezheti Isten fogja a teremtett lényeinek meghatározni. Ez nem azért van így, mert az emberek nem tudnának kitalálni dolgokat, hanem azért, hogy a szabályokat és elvárásokat mindenkor a Teremtő határozza meg a teremtményei számára.

Ahogyan Mózes törvényeket kapott Tőlem, úgy fogja megkapni az emberi együttélés szabályait is az új emberiség.

Ezeket a törvényeket mindenkor a józanész és a lények fejlettsége határozza majd meg.

Ha szükséges korrigálunk rajta, de a kezdetekben mindenképpen lesz egy induló szokásrendszer, amely meghatározza a hétköznapok és ünnepnapok rendjét, az emberek egymás közötti kapcsolatait.  A természethez, a Naphoz, a bolygókhoz, a csillagokhoz fűződő szokásokat és hagyományokat. Az ember nem teheti meg, hogy nem tudja, mit köszönhet a csillagoknak, hogyan befolyásolják az emberek életútját. Az sem történhet meg, hogy nem tisztelik a Napot, aki Isten égi mása, aki nélkül egy pillanatig sem létezhetnétek.

Ennek a civilizációnak nem az lesz a feladata, hogy Isten nélkül fenntartsa magát, hanem az, bizonyos tudás birtokában érzelmileg fejlődjön, tökéletesedjen, mint Isten képmása.

Bizonyára nem mondok újat, ha azt mondom nektek, Isten az emberiségben fog tanulni, tökéletesedni, hogy ne tegyen többé olyat, amely a Teremtés kárára lenne.

Az ember kicsinyke Isten, akinél a szabad akarat azt szolgálja: kísérletezzen saját Isteni lényével. Ezek a kísérletek sohasem fajulhatnak odáig - most már tudom -, hogy a kísérletezés eredményeképpen elpusztítom saját Magam, a Teremtő Istent.

A Világotokban máshol mindenütt rend van, a teremtmények Isten akaratából léteznek és Isten parancsait vakon végrehajtják, mert ez van a génjeikben. Csak a Föld nevű bolygó az, ahol a lényeknek jár a szabad akarat, de az is korlátozottan. Ha nem így lenne, már régen elpusztítottátok volna az egész Világot, mert mindig kitaláltok olyan dolgokat, amely még a többiek számára tabu. Gondoljatok csak azokra a bombákra, melyeket az ember a XX. században alkotott, vagy azokra a katonai kísérletekre, melyeket titkos katonai bázisokon elrejtenek előletek. Ezek olyan embertelen eszközök, melyeket még az Isten sem használ a Világmindenségben, mert tudja, mindennek véget lehetne vetni általuk, és odaveszne a Teremtés értelme. Az Isten nem azért teremt, hogy oktalanságból elpusztítson mindent, hanem azért, hogy megossza teremtményeivel a létezés örömét.

Amikor az emberiség visszatér a Földre, már nem lesz egyedül. Velük lesznek a nefilimek, akiket valamikor nagyon régen még Anna teremtett. Ők békések, de szigorúak. Az embereknek szót kell fogadni nekik, mert ha nem, jogukban lesz olyan feltételeket teremteni, hogy az emberek hamar rájönnek, ezen az Új Földön az első szabály: a nefilimeknek mindig igazuk van.

Ez kemény kontroll, de aki emberré akar válni a Mindenségben, annak szabályokhoz kötött az élete, mert a gének csak bizonyos mértékig szabályozzák az életüket.

A szabad akarat nem más, mint egy olyan Isteni adomány, amelynek birtokában a lényeket nem szabályozzák le teljesen a gének. Ilyen lények pedig csak a Földön vannak!

Amikor a nefilimek megérkeznek az emberekhez, tudni fogják miért jöttek közéjük. Ők most is itt vannak közöttetek, csak ti nem érzékelitek őket. Amikor újra a Földre érkeztek, akár a fizikai sík marad meg, akár az asztrál sík lesz már, ők fognak benneteket tanítani. Amit mondanak az számotokra törvény lesz. Aki pedig rendszeresen nem fogad szót, mint a rossz gyermek, az valamelyik másik bolygóra megy vissza, mégpedig úgy, hogy a nefilimek a tudásuk segítségével átirányítják.

Nem lesz könnyű dolga a visszaérkező emberiségnek, de ezt Én már korábban kigondoltam és Isten parancsa minden teremtménye számára szent.

Amikor megérkezem űrhajókon, azért teszem, hogy a teremtményeim tudják, nem a játszótársuk érkezett meg, hanem a Teremtőjük. Csak akkor jövök közétek a Földre, amikor már tele lesz újra növényekkel, és a lények kultúrája nem lesz primitív és kezdetleges, - ahogyan a Földön mindenkor tettem. Hogy ez mennyi idő múlva lesz, csak megsaccolni tudom. Lehet néhány ezer év is elmúlik addigra.

Sajnos hiába szerettem volna korábban közétek jönni, olyan vadak lettetek, nem lett volna számomra életbiztosítás leszállni egyetlen űrhajóval sem. Olyan ellenségesek vagytok más bolygók lakóival, hogy azok messze elkerülnek veletek minden közvetlen kapcsolatfelvételt. Megölitek a követeiket, kísérleti nyulaknak használják őket az amerikai kutató intézetekben.

Amikor már az új kultúra elég gazdag lesz ahhoz, hogy egy király megjelenhet közöttetek, akkor jövök csak ismét a Földre közétek.

Az új király nem építtet palotát, ahogyan az emberiség sem fog házakban lakni, mert nem lesz eső, semmi olyan, amitől meg kellene védenie magát. Kint a szabad természetben élünk veletek, úgy, ahogyan már minden fejlettebb lény él a Világmindenségben.

Anna ennek örül, mert tudja, még Istennek sincs szüksége házra, csak egy kényelmes fekvőhelyre, ahol megpihenhet. Nem lesz szükségetek tárgyakra, mert a ruhátokat is teremteni fogjátok csakúgy, mint az élelmet és minden olyat, amit a kultúrátok megenged nektek. Nem lesznek a játékaitok sem tárgyakból, hanem a szellemetek pallérozása lesz a legkedvesebb játék a gyermekeitek számára. Tisztelni fogjátok a természetet. Nem tördeltek ágakat, hogy valamilyen ostoba tárgyat fabrikáljatok belőle.

Közösségben éltek majd. Olyan lesz számotokra, mint a levegő, nem létezhettek nélküle. Aki nem tartja be a játékszabályokat, mehet olyan bolygókra, ahol még mindaz megvan, amire álmaiban vágyakozik. Nem lesz semmi következménye annak, hogy odakerül vissza ahonnét jött, vagy máshová. Mert az a fontos, hogy az Isten gyermek nevelődjön, bármennyi időt is vesz ez igénybe.

Amikor Isten közöttetek lesz, nemcsak azért megy közétek, hogy jól érezze Magát, hanem azért, új, emberi vezetőket adjon nektek.

Annával olyan gyermekekkel ajándékozunk meg benneteket, akik gondotokat viselik azután is, hogy a nefilimek elhagynak benneteket. Az ő feladatuk akkor ér véget, amikor a Teremtő Isten és Asszonya elhagyja a bolygót, hogy az új emberiség az új szabályok ismeretében az új királyi házzal fejlődésnek induljon.  

Ezek a királyi gyermekek halhatatlanok lesznek, de nagyon szelídek. Nem lesz semmi jogosultságuk, csak az, szeressenek benneteket és segítsenek mindenkor. Aki közülük vétene, úgy jár mint az az ember, akinek el kell hagynia a Földet, mert nem tartotta be a szabályokat. El kell hagynia a földi paradicsomot és vissza kell térnie a halhatatlanok birodalmába. Ahol nem rossz az élet, de sokkal unalmasabb, mint a Földön.

Az Új Föld szellemi kultúrája nagyon magas lesz. Nem fognak a teremtett lények unatkozni, csak más dolgokat kell nekik megtanulni, mint mostanában a Földön.

Ilyen élet vár tehát az emberiségre. Aki megmarad közöttük akár több ezer évig is élhet. Ott a fizikai halál már ismeretlen lesz. Az új emberiség úgy lép tovább magasabb rezgésű dimenziókba, hogy amikor megunta a földi örömöket, bejelenti a közösségnek, vissza kíván térni Istenéhez. Miután ünnepélyesen elköszöntek tőle, hátra hagyva asztrál testét visszatér a Mennyei Birodalmak más tájaira. Oda, ahonnét már nem feltétlenül kell újra emberként a Földre jönnie.

Véget érnek a szolgálatai, amit Istennek adott. Isten megköszönve a teremtmény szolgálatait felszabadítja őt a szabad akarat fogságából és a mennyei boldogságot adja jutalmul. Valahol, ahol már nem léteznek emberek, csak Isten más teremtett lényei.

Ámen

Amikor beborul az ég

Szellem: Egy viszonylag hosszú békés korszak után az emberiségnek újra találkoznia kell azokkal a kísértésekkel, amelyek segítenek számára eldönteni, mit választ: a jót vagy a rosszat.

A rossz nem más, mint a szeretet nélküli Isten megismerése. Ez azt jelenti, olyan lények érkeznek a Szellemi Dimenziókból, akikben nincs szeretet és azután ők fogják uralni a népet.

Ha a nép úgy dönt, elkergeti ezeket a betolakodókat, akkor az lesz a jutalmuk, hogy lejjebb esnek a szamárlétrán. Mert aki erőszakosabb az erőszakosnál is, az maga is erőszakos és nem szelíd. Aki pedig szelíd az félreáll az erőszakos útjából, nem bocsátkozik vele harcba.

A Földön minden háború úgy kezdődik, egy erőszakos nép uralni akar egy nem erőszakosat. Aki pedig másokat ural az sohasem fog lelkileg fejlődni, tehát újra és újra visszacsúszik a ranglétrán. Ezért fognak most a népek a Világban szétszóródni, mert olyan erőszakosak, hogy még nem fejlődhetnek, csak eltűrik az Én vezetésemet, mert nem tudják, mire megy ki a játék.

Például: a palesztinok és a zsidók egymást ölik és nem tudják ezzel saját fejlődésüket gátolják meg. A zsidók nem az Én akaratomból háborúznak velük, hanem saját hatalmi vágyaik miatt. Ők nem szeretnek termelni, csak felélni azt, amit mások nehéz munkával hoztak létre. De Én már nem adom meg nekik azt a lehetőséget többé, hogy másokon élősködjenek, mert hűtlenek lettek Hozzám, és így a mandátumuk lejárt.

Azok a népek, akikre ezt a feladatot fogom bízni, még nem alkalmasak erre, de Én megváltoztatom a génjeiket és így fognak Engem szolgálni addig, amíg fel nem mentem őket a szolgálat alól. Ezek azonban nem a magyarok lesznek, mert Annának ígéretet tettem, a népét nem teszem gonosszá. Igaz soha nem is voltak azok. De vannak még olyan népek, akikkel a piszkos munkát el tudom végeztetni. Ők most ott élnek közöttetek.

A magyarok másféle feladatot fognak kapni. Ez építő jellegű lesz a földi népek életében.

Amikor az emberek újra a Földre jönnek, a magyarok fogják a nefilimeket segíteni a munkájukban. Tehát mindent jó előre elterveztem, mert a Teremtés nem egyik napról a másikra történik, hanem pontos tervszerű okok miatt, mint mindenkor.

Az Én másik népem pedig olyan próbák elé néz, amelytől vagy megjavul és olyan szelíd lesz, mint a magyarok, vagy agresszív lesz, és egy idő után az anyagban találja magát. Ott aztán lesz ideje gondolkodni azon, miért nem követte Istene utasításait, miért lett hűtlen Hozzá.

Amikor majd újra a Földön leszek, béke boldogság lesz a megpróbáltatásokért a nép jutalma.

Aki szelíd lesz az marad, aki nem az mehet oda ahonnan jött, vagy a fejlettségének megfelelő helyre.

A magyarokat akkor fogom kiemelni a népből, amikor a kísérlet véget ért, és azt bizonyította, még mindig a szelídebb megoldást választja, nem áll ellen azoknak, akik az életére és a biztonságára törnek. De ezek - mint mondtam már - nem a zsidók lesznek, hanem az új szolganépem, melyeket csak és kizárólag erre a feladatra nevelek fel.

Miért is ilyen Isten logikája, végtelenül egyszerű és érthető. Aki agresszív, annak még nincs helye a Szellemi Dimenziókban, ahol csupa szelíd és jó lélek van. Nem tudna ellenállni erőszakos népnek. Tehát Isten így védelmezi a Szellemi Dimenziók tisztaságát, hogy csakis tiszta és szelíd lelkek kerülhetnek oda. Aki nem oda való, az alsóbb síkokon létezhet.

Aki olyan álnok, hogy évezredek alatt sem változik meg, az egy idő után - amikor Én úgy határozok - az anyagban fog kikötni, mint azok a lelkek, akik Annát nem segítették, hanem ártottak neki. Az ő karmájuk azt a feladatot adta nekik, mindenek ellenére segítsék Annát a Hozzám való út megtételében. Csakhogy ők nem segítették, hanem rendesen ártottak neki. Az elsődleges és valódi ok azonban Jézus, az Isten fia elveszejtésében játszott szerepük volt.

Ők az elmúlt életeikben csupa olyan szerepet vállaltak fel, amely nem segítette őket karmájuk ledolgozásában, hanem csak a hatalommal való visszaélésüket segítette mindenkor.

Most érett be az a gyümölcs, amit kétezer évvel ezelőtt vetettek el. Ez most kíméletlenül az anyagba sodorja őket. Még akkor is, ha Anna megbocsájtott nekik.

Viszont Én nem bízom a javulásukban, ezért úgy döntöttem visszaküldöm őket a kezdeti fokokra, hogy tanulják meg újra Istenüket tisztelni. Akkor lehetnek újra lelkes lények, ha erre igent mondok. Ez lehet akár több milliárd év, vagy akár az örökkévalóság.

Jól jegyezzétek meg tehát, Isten nem a játszótársatok, hanem a Teremtőtök, akinek a parancsait kötelesek vagytok végrehajtani mindenkor.

Amikor véget ér egy Világév - és ehhez még pontosan öt milliárd év kell -, akkor újra felszabadul minden, ami az anyagban le volt kötve. Akkor felszabadulnak azok is, akik örök időkre kárhozatra lettek ítélve. De az ő számukra nincs irgalom, ezért a következő Világévet is az anyagban fogják eltölteni. Ez az ember számára billió éveket jelent a földi időszámítás szerint. A Csillagévek, vagyis az Isteni Időszámítás olyan nagy léptékű, hogy az ember nem tudna vele mit kezdeni.

A mai ember az Isteni Időszámításnak csak egy picinyke töredékében létezik, ezért ezekkel a dolgokkal az embernek nem kell törődnie. De Isten elméjében ott van minden jó és rossz tudása. Ne gondolja senki sem azt, bármi, amit tett, gondolt az el van felejtve.

Amikor meghaltok, nemcsak az alapján ítélitek meg magatokat, amit tettetek ebben az életetekben, hanem azt is, mit tettetek Isten ellen az elmúlt Világévekben is.

Aki meghal, az úgy látja magát, mint egy olyan lény, aki évmilliárdok óta létezik. Tudja magáról kicsoda, mit tett Istenért vagy ellene, mint Anna.

Anna azért csodálatos lélek, mert sohasem önmagáért tesz vagy aggódik, hanem azokért akiket őszinte szívvel szeret. De az ő büntetése is csak ötmillió év múlva telik le, mert Istenét ötvenezer évre átkozta el, de Isten őt ennél sokkal több időre büntette meg, még akkor is, ha nagyon szereti őt. Ez a büntetés azonban részben törlődött már azáltal, hogy Anna minden kérés, segítség nélkül gyógyítja Istenét, aki belebetegedett Anna hűtlenségébe.

Annának az volt a legnagyobb vétke, nem tudta elviselni férje szabad akaratát, aki Maga volt a Teremtő Isten. Még akkor is, ha Annának nem volt erről tudomása. Ha lett volna, még nagyobb hibát követett volna el. Ezért most biztosan az anyagban töltené a büntetését. De ő egy embert átkozott el - legalábbis annak hitte a volt férjét.

Csak ez, kizárólag ez és az, hogy most mindent megtesz Istene egészségéért, csökkenti vétkei súlyát. Mindezt tudja és már azt is, hol a helye a vétkei miatt a Mindenségben.

Amikor az anyag felszabadul Isten pihenni tér egy időre. Ami csak azért nem mérhető idővel, mert nincs mihez viszonyítani. A Teremtés pihenő időszaka mindig idő nélküli. Csak Isten tudja, mikor pihente ki az előző Teremtés fáradalmait és tér vissza egy új Isteni Világévben, hogy öntudatra ébredjen és eldöntse, milyen legyen a Világév. Férfias vagy nőies formátumú. Akkor aztán lehet Éva vagy megint Ádám, de lehet androgin is, mint már annyiszor volt.  

Amikor Isten androgin, akkor a nőies és férfias énje nem válik el. Ez általában csendesebb Világévet jelent. Az Éva, vagyis nőies Világévek rendkívül gazdagok szellemiekben, de az Én férfias Énemnek végtelenül unalmasnak tűntek.

Anna megígérte Nekem, hogy a következő Világévekben Én uralkodom, hogy kiéljem hatalmi vágyaimat és lecsendesítsem azt. Meglehet, amikor döntés előtt állunk, becsap Engem és mégsem adja át a hatalom pálcáját, mert éretlennek tart.

Amikor ezeket a gondolatokat Anna leírja, máris biztosít Engem arról, nem fogja Tőlem elvenni a hatalom kardját - ami most nála van -, de a világon semmit sem csinál vele. Azt hiszi játék kardot adtam a kezébe. Ha tudná, mi van nála, már régen letaszított volna a trónomról. De ő szeret Engem. Hagy még egy kicsit játszadozni, mert úgy gondolja, egyszer a hatalom gyakorlása által majdcsak felnőtt Istenné leszek, amilyen ő maga.

Így évődünk tehát mi is ketten, mint az emberek a házastársi kapcsolataikban. De az biztos, már több szeretet van bennünk, mint akkor, amikor elváltunk egymástól, mert azt hittük már nincs mit mondanunk egymásnak. Le is út, fel is út.

A sok ezer év távollét ébresztett rá bennünket, olyanok vagyunk, mint két fél alma, melyhez más fél nem illeszkedik, mert nincs két egyforma alma a Világmindenségben, csak az az egy, aminek mi a két felét alkotjuk. Ez az „alma” nem más, mint Isten nőies és férfias énje.

Ezért hát meg kell találnunk az egyensúlyt. Nem széthúzni kell, hanem megteremteni egymás között a megértést és harmóniát.

Láthatjátok Istennek sem kisebb a feladata, mint feleségével békességben élni.

A földi emberek esetében is a diszharmónia ugyanolyan végzetes következményekkel jár, mint a mi esetünkben. A válás a gyermekek számára égen és Földön tragédia.

Vannak akik kisebb traumával viselik el, de vannak akiknek egy ilyen döntés végzetes, mint Nekem és Annának.

Negyvenezer év különélése nemcsak beteggé tett, de majdnem széthullott a Világmindenség, amelynek összekötő mátrixa a szeretet és nem más.

Ha a tudósaitok ezt a kis apróságot megértik - ahogyan Anna is felismerte -, akkor majd nem hiába éltek. De amíg az élet lényegét az anyagban keresik, csak kóklerek, akárhány Nóbel-díj függ is a mellényükön. Elmehetnek Annához tanulni, akinek pedig nincs tudományos fokozata. Nem doktor-doktorovics, mint sok tudományos kókler, aki a környezetében kevélyen páváskodik.

Elmehetnének Annához szeretetet tanulni, mert Anna már tudja, a Mindenség legnagyobb ereje, amely az energiákat féken tartja nem más, mint Isten végtelen szeretete.

Ámen

 

Fellegek a Szellemi Dimenziókban

Szellem: Még egylényegű, androgin állapotunkban határoztuk el Annával a polaritást.

Nem volt tapasztalatunk a szeretet nélküli Istenről. Csak homályos elképzeléseink voltak arról, mi történik a Világban, ha az Isten nem szeret többé, nem biztosítja teremtett lényei számára a szeretetet. Természetesen nem volt közömbös számunkra, hogy a szereposztásban ki képviselje a szebbik nemet, vagyis a szerető Istent, és ki képviselje a szeretet nélkülit.

Anna azt javasolta: mivel a legtöbb Világévben ő volt a szerető Isten és Én híven szolgáltam őt, legyen Nekem lehetőségem a kísérletezésre. Legyen ő most is a szerető Isten és legyek Én a nem szerető, vagyis a gonosz.

A Mindenség egész energiáját ezért két részre bontottuk. Az egyik az övé lett, a másik az enyém.

Addig nem is volt baj, míg meg nem teremtettem a marzisziakat, mert addig igazán nagy dolgok nem is történtek. De amikor megteremtettem őket, óriási bajok kezdődtek.

A Mindenségre rászabadítottam egy olyan erőt, amely addig nem létezett. A szeretet nélküli Isten olyan gonosz lett, hogy elpusztított mindent, ami útjába került. Bármi is történt, a kísérletet nem fújhattuk le és el kellett mindenkinek szenvedni a következményeit.

Az erők egyensúlya erősen megbomlott. Már nem voltam képes uralni az általam a Világra szabadított negatív energiákat.

Anna azzal a javaslattal állt elő, megpróbálja megfékezni őket úgy, hogy teremt egy népet, amely szelíd lesz, nem tud ellenállni ennek a népnek. Az ő áldozataik által - ami nem más, mint a legmagasabb rendű szeretet, még akkor is, ha ez emberektől érkezik a magasabb rezgésű dimenziók felé -, megállítja ezt a hordát valahol a Világmindenségben.

Én tudtam Anna számára ez mit jelent, de valószínű ő maga nem. Amikor a bolygón elszabadult a pokol az általam teremtett marziszi nép kiirtott mindenkit, aki nem az ő fajtája volt. Csakhogy azután már nem volt aki termeljen, és szépen odébbálltak úgy, ahogyan azt korábban megszokták.

Mindig találtak olyan bolygót, ahol szelíd lények voltak, akik nem tudtak ellenállni, mert nem ismerték a szeretet nélküli, csak tudattal bíró lényeket. Ezért mindig bedőltek ennek a fajnak.

Az álnokságuk abból fakadt, nem szerettek dolgozni, csak jól élni, mint a here. Így mindig mások munkájából éltek, élősködtek, dőzsöltek.

Olyan tudást adtam a kezükbe, mellyel egyetlen lényem sem rendelkezett. Ez lehetővé tette számukra, hogy mindig tudtak hódítani valahol, mert ahol nem ismerték őket, ott nem ismerték elszántságukat a here életmódra. Újra és újra belementek azokba a változtatásokba, amelyet a vezetőik a helyieknek javasoltak. Így mindig elérték céljaikat.

Anna egy idő után elunta kisded játékaikat - mint ebben az életében is. Arra próbált rávenni, változtassam meg a génjeiket, mert elpusztítják az egész Világot, ha hagyom őket garázdálkodni.

Akkor döntöttem úgy, kinevezem a Földet kísérleti terepnek, és a Világ többi részeiből kitiltom őket. Csakhogy addigra már úgy elszaporodtak, hogy nem tudtam teljesen megszüntetni a civilizációjukat, ezért a többségüket visszaküldtem az anyagba.

Ez a döntés viszont azt eredményezte: az egyensúly az energiák között megbomlott és már nem voltam ura a helyzetnek.

Amikor ezt felismertem Anna azzal a javaslattal állt elő, teremt nekem egy olyan népet, amely óriási tűrőképességgel bír és megpróbálja az ellenállásukat valahogy megtörni. Nem öli meg őket - hiszen akkor tovább romlik az energetikai egyensúly -, hanem úgy, ezek a lények okosak lesznek, ellenállnak nekik, aztán egy idő után a két népet összeolvasztva kisülhet belőlük valami pozitív egyensúly.

Amikor Ataiszra érkeztünk, nem sokkal a magyarok ősei megteremtése után, jöttek az Én marziszi népeim. Újra elkezdődött az élet-halál harc.

Amikor már igazán egyetlen igazán magyar sem volt és egyetlen egy marziszi sem, hanem egy kevert nép, akkor Én akkora baklövést követtem el, amelyet negyvenezer év óta sem tudott kiheverni a Mindenség.

Én a maradék kevert népet – az egyszerűség kedvéért nevezzük magyarinak -, amely nem volt teljesen marziszi és nem volt teljesen magyar, megpróbálom majd az Új Földön újra egyesíteni egy olyan néppel, akikben van értelem, nincs szív - azaz szeretet -, de van érzelem. Akkor kerül egyensúlyba ez a három nép - vagyis Isten elfuserált kísérlete - végre visszatér az eredeti egyensúlyba, talán.

Amikor Isten kiirt népeket a földi világból nem azért teszi mert nem szereti, hanem azért mert szeretné, hogy energiái visszatérjenek magasabb rezgésű dimenziókba.

A mai magyarok nem mások, mint az ataiszi magyarok és a marzisziak keverék népei.

A zsidók nem mások, mint tiszta marziszi faj. Amikor Én az Új Földön megteremtem a magyari népeket vagy visszahozom a többi földi népet - akiket már lehet -, nem azért teszem, mert a magyari népeket nem szeretem, hanem azért, mert szeretném az energiáimat - melyek népekben, nemzetekben a földi valóságban elfekszenek - az anyag rabsága alól felszabadítani.

Ez nem kis munka, mert meg kell, hogy javuljanak. Agresszív népek nem lehetnek a Szellemi Dimenziókban és valahogyan meg kell győződnöm arról, valóban nem azok már.

Azok a kevert népek - a magyariak -, akiket ti magyaroknak neveztek, azért szenvedtek annyit, hogy a gyűlölet és minden olyan érzés, amely táplálta őket mások leigázásában kivesszen belőlük. De minden olyan nép, aki ellenük fordult, mindig maga is mások áldozatává vált. Így biztosítottam, egyetlen egy nép se legyen hosszú távon gonosz, hogy úgy megszokja a gonoszságot, ne akarjon már más lenni, mint rossz.

Azért jött közétek Hitler, hogy a zsidóknak adjon esélyt a változásra, de nem értette meg ez az „okos nép” az ő szerepét, amelyet neki szántam, hanem továbbra is folytatja kisded játékait.

Ezért és nem másért kell nekik olyan bolygóra menni, ahol nincs többé lehetőségük, az élősködésre hajlamos életmódra. Ezért kell a magyari népeknek még egyszer találkozni a gonosszal, hogy végleg le tudja vetni a saját élősködésre szintén hajlamos vonásait.

Az eredeti magyarok nem voltak azok, de ez a marzisziakkal kevert nép igen. Csakhogy bennük nem azonos mértékben jelentkezett a két nép vonása, hanem voltak olyan törzseik akikben erősebben - mint például a mágus törzsben - hiszen az volt a legfelső kasztjuk és nem más. Vagy a hunok bizonyos részeiben. De ez már a múlté. A mai magyarokból a sok szenvedés kiölte ezeket a vonásokat, csak kis mértékben lelhető fel náluk.

A többi népnél szintén megvannak ezek a vonások, hiszen mindegyiket valaki másnak az elpusztítására teremtettem meg. A hunokat a kínaiak, rómaiak, a rómaiakat a hunok és más általatok barbárnak nevezett népek tették lapátra. A lényeg mindig az volt, egyik se legyen túl sokáig világhatalmon, mert annyira erőszakosak voltak, hogyha túl sok ideig megtartottam volna őket abban, akkor bizony kezdhettem volna előröl mindent.

Amikor ezeket a döntéseket hoztam Anna már nem volt Velem, tehát nélküle döntöttem el.

Amikor újra felvettem vele a kapcsolatot azért tettem, mert ismerte a zsidó jegyzőkönyveket és nem értette már, miről is van szó. A zsidó jegyzőkönyvek tehát nem más, mint Isten stratégiája, melyet a marzisziak számára dolgozott ki. Ezt tudták a magyar táltosok is és azt is, Isten mit próbál tenni, hogy véget vessen ennek a kísérletnek. És mindenkor vakon teljesítették parancsaimat.

A hun Attila tudta, meg fog halni. Azt is tudta, meg fogják őt mérgezni, mégis teljesítette parancsomat, mert Istent jobban szerette és tisztelte még az életénél is.

Nem érzete áldozatnak magát, mert tisztában volt vele, mindezt a népe javára teszi ugyanúgy, ahogy a földi asszony, Anna is feláldozta volna az életét, ha hagyom.

Csakhogy ő Nekem olyan társam lett, aki nélkül már nem akarok élni. Annyi áldozatot hoz nap mint nap Értem, amelyet ti nem tudtok és nem is értenétek meg. Mégis, mindig a szeretet győz benne, akármilyen kételye van a kísérlet eredményességét illetően.

Amikor felfedem előttetek ezeket a titkokat azért teszem, mert ti vagytok az élő szereplői, valódi átélői ezeknek az eseményeknek és nem közömbös számomra, hogyan fogtok viselkedni a Vízözön idején. Elátkoztok Engem, ahogyan Anna tette valamikor, vagy szeretettel adjátok át magatokat a változásoknak, még akkor is, ha az fájdalmas lesz.

Amikor majd eljönnek a bajok, kérlek benneteket, viseljétek el olyan bátran, ahogyan Anna teszi napról napra, amikor szembe kell néznie ezekkel a súlyos igazságokkal. Érzi, mindenkinek a javát akarom, nem a kárhozatát.

Bármennyire is fáj Nekem, hogy a Földetek meghal - mert valóban úgy van, ahogy Anna mondja, minden állatban és növényben Én térek vissza az anyagba, az Én energiáim -, de azokat az energiákat, amelyeknek a helye már nem anyagi síkon van, fel kell szabadítanom, különben sohasem fogok meggyógyulni.

Ezért szeretném, ha bíznátok Istenetekben, mert különben nemcsak ti vesztek el, de elvész a Világ egy olyan kísérletben, amelyet nem gonosz szándék, hanem Isten tudatlansága hozott létre.

Tudom, mindez nem vigasztal benneteket, de ha tudjátok majd, mi miért történik, talán nagyobb belátással lesztek irántam és a terveimmel szemben. Ha nem a dolog sokkal rosszabbul is végződhet, Ezért fontos, mindenki a saját helyén a saját életében tegye azt, ami Istenét szolgálja, a benne létező Teremtőt. Ne higgyétek, ez a gyónás könnyű Nekem.

Anna annyira kért, világosítsam fel az elméteket, hogy legalább azok, akik megértik az Üzenetemet, döntsenek majd helyesen, ahogyan ő is minden pillanatban a helyes utat, a helyes megoldást keresi és végtelenül aggódik értetek és Értem.

Ő sohasem gyűlölte a zsidókat, sok zsidó barátja van, akiket szeret, tisztel és ismeri értékeiket. Ugyanakkor sohasem kívánt a népének kiváltságokat, csak azt, hogy megkönnyítse az életüket és elkerülhessék a jövőben a szenvedéseket. De a mai magyarok karmája az, mivel két nép genetikai örökségét hordozzák Anna és az Én jó voltamból - és ehhez Anna ajánlotta fel Nekem a népét most is -, hogy megjavítsuk a Világot a Földön, amely pedig újra veszni látszik, mert újra felütötte fejét az önzés és mások lebecsülése. Olyan ordas eszmék harapóztak el újra, hogy Istennek közbe kellett avatkoznia, különben ez a marzisziakkal fertőzött bolygó, újra elpusztítja magát. Ezt pedig Én nem engedhetem meg.

Ma a magyarok mutatnak már példát toleranciából a többieknek. A marziszi, ma nem egy népet jelöl csupán, hanem egy olyan életmódot, amelyben nem a munka, hanem a másokon való élősködés teremti meg az élet értelmét. Nemcsak a zsidókban van meg, hanem minden olyan emberben, aki nem szeret dolgozni, semmitevéssel tölti az idejét és elvárja, a társadalom gondoskodjon majd róla. Segélyeken él, sokszor jobban, mint az az ember, aki a földet túrja és megteremti a saját életéhez szükséges dolgokat.

Nemcsak a munkanélküliekre gondolok, hanem arra az ingyenélő tömegre, akik részvényekből, kamatból és más nem termelő üzletágból élnek meg.

Ma a kereskedelem lefölözi a termelő hasznát és olyan kamatot tesz az árura, amelyet nem ő teremt meg, hanem az a földműves, aki a földjén dolgozik.

Ide sorolom a sok szellemi „anti” tevékenységből eltartott rétegeket, akik művészetből, kultúrából és más haszontalan tevékenységből élnek meg jobban, mint azok, akik a földjeiken nehéz fizikai munkával teremtik elő azt.

Anna ma olyan munkát végez, amely számomra a herék közé sorolja, de ő a kertjében mégis értéket termel, mert szüleitől örökölt tudása, szorgalma révén egész évben ültet olyan növényeket, melyeket elfogyaszthat, mint táplálékot. Ez nem szégyen a számára, hanem öröm. Nem azért teszi csak, mert nem tudná megvenni, hanem azért, mert tiszteli, szereti Földanyát és tudja, az meghálálja azoknak a szeretetet, akik szeretik őt.

Ebben az évben, amikor máshol elfagytak a gyümölcsfák, az ő kertjében zsúfolásig termett a gyümölcs. Úgy hálálja meg, sok vízzel locsolja a fáit, pedig a víz drága dolog manapság. Ne haljanak szomjan sem a gyümölcsfák, sem a sövénye, amelyben télen védelmet találnak azok a verebek, melyek a házának tetőrészében kelnek életre. Úgy gondozza, eteti őket, mintha a világ legszebb énekesmadarai volnának. Számára minden Isteni, még a veréb is, és igaza van.

Én vagyok ott minden fűszálban, minden paprikában, minden cseresznyében, amely a kertjében terem. Ezt ő tudja. Csak a szúnyogokat nem tudja még szeretni. De Engem nagyon szeret és ez a szeretet mindennél fontosabb Nekem. Úgy hozzászoktam, hogy nem akarok többé nélküle élni.

Amikor ezeket a vallomásokat teszem, érzem az ő végtelen szeretetét irántam. Tudom, nem akar mást, mint szeretni és segíteni Engem. Becsüljétek ezért meg őt. Ne emeljetek kezet rá, mert olyan büntetést remélhet az, aki őt bántja, vagy megbántja, mint az a három lélek, aki nem segítette őt és a fiamat. És az áldott gyermekemet megölette.

Istenetek tehát őszinte és nem gonosz. De ne hozzátok ki a sodrából, mert akkor találkozhattok a szeretet nélküli Istennel, akit megismerni nem túl vidám azoknak, akik még nem találkoztak vele és még nem ismerik.

Anna mesélhetne nektek Rólam, de nem teszi, mert szeret Engem és tudja az Én haragom nem végleges azokkal szemben, akiket szeretek. De akiket nem szeretek, azoknak nem tanácsos találkozni Velem, mert azt is megbánják, hogy leszülettek egyszer erre a bolygóra, ahová pedig akkor nagyon vágytak.

De ez a bolygó nem a boldogság szigete, hanem a pokol tornáca, amely nem a mesék birodalmában van, hanem olyan élő, mint ti vagytok. Anna tudja, nem tréfálok, mert megmutattam neki, amiről Eszter médiumnak beszéltem, az létezik. Ott a személyiség elrothad - sűrű fájdalmak között -, mint a leprások teste, és addig nem kerül elő, amíg Isten azt nem mondja, feltámadhatsz, mert megbocsátottam neked. Ez viszont függ a vétek súlyától, és attól, mekkorát ártott Nekem a lélek.

Anna vétett, de olyat tett a bűnbocsánatért, amelyet senki sem a Világmindenségben és soha.

Ezért megbocsátottam neki, de a büntetését nem engedem el. Csak akkor fog végleg felszabadulni a vétkei alól, ha letörli Istene arcáról a könnyeket, melyeket okozott akkor, amikor elhagyta. Mert Istent elhagyni és hűtlennek lenni olyan vétek, amelyet egyetlen egy teremtmény sem engedhet meg magának. Aki pedig megengedi, annak a továbbiakban nincs helye az értelmes lények között, hanem ott, ahol az élet nem könnyű és majdnem a végleges megsemmisülés.

Mert mi lehet rosszabb a léleknek az anyagnál? Csak az, ha Isten végleg kizárja a Teremtésből, azaz megszünteti a lélek létezését. Ez már nem fájdalmas, csak az az út, ameddig a lélek eljut odáig.

Ámen

 

A magyarok titkos történelme

Szellem: A magyarok titkos történelmének nyomait mindenhol fellelhetitek a Földön, ha van szemetek és eszetek, hogy felfogjátok azt.

A magyarok, amikor megjelennek valahol egy tájon, a földrajzi nevekben ott hagyják a nyomaikat. Azok a népek, akik átveszik a terepet - az Én jó voltamból -, mindig kötelesek megtartani ezeket a neveket, hogy az emberiség emlékezetében is meglegyenek, ne csak az akasha krónikában, azaz Isten emlékezetében.

Ezért, ha tanulmányozni akarjátok az ő történelmüket, ne a történetírás mai hamis köteteit vegyétek elő, hanem olyan történelemmel és földrajzzal foglalkozó krónikákat és atlaszokat, amelyek hitelesen elmesélik az értő szem számára, merre is jártak a magyarok az elmúlt tizenkétezer évben.

Ne csodálkozzatok, ha megtaláljátok őket Amerika vagy Afrika történelmében, és ne csodálkozzatok azon sem, hogy nem Szibériából jöttek a Kárpát-medencébe, hanem mindenhol megtalálhatók voltak, ahol az emberi kultúra csírái megjelentek a Földön.

Amikor majd rájöttök, hol voltak ezek a központok, akkor találhattok olyan rovásjelekkel vésett köveket, melyek a mai magyar nyelvvel is nagy rokonságot mutatnak. Ilyen sok ezer év távlatából rótt történetírás az, amelyet táltosaik hagytak az emberiségre, akik Engem szolgáltak és az Én parancsomra hozták létre azokat a kultúrákat, amelyeket Én a Földre megtelepíteni akartam.

Amikor a tudósaitok keresik a földi civilizációk eredetét, mindig hamis nyomom járnak, mert az emberiség nem a Földön fejlődött ki sohasem, hanem más bolygókon kísérleteztük ki az emberiség új és újabb fajait vagy népeit, ahogyan ti használjátok a fogalmat.

Sohasem tűnt fel az okos tudósaitoknak, hogy az új fajok, bárhol is jelentek meg a Földön, mindig kész programmal jöttek. Ennek az volt az oka, a Föld kísérleti - és fontos kísérleti terep lévén nem fejlődhetett spontánul, hanem az Én szükségleteim és akaratom szerint. És ez ezután is így lesz.

Amikor az új emberiség a Földre jön, olyan szelíd egyedeket fog tartalmazni, akik az ölést semmilyen formában nem ismerik. Nem ölhetnek, mert aki ezt mégis megtenné, azonnal meg fog halni. Tehát az a tiltás, amely rájuk vonatkozik, benne lesz a génjeikben és azonnal működésbe lép, ha nem azt teszik, amit a nefilimek mondanak nekik.

Kisebb vétségekért is meg lehet halni, de a részletek most nem fontosak, csak az, hogy az emberiség egyedeit mindig kísérlet után engedem a Földre. Hiszitek vagy nem - számomra nem is fontos -, de űrhajókkal szállítjuk ide.

Itt egy darabig velük maradnak a kísérőik, aztán visszatérnek az anyabolygójukra és az emberek mindenben úgy tesznek, ahogyan Én elvárom tőlük.

A Világmindenségben rend uralkodik. Nincs több olyan bolygó, ahol a lényeknek szabad akarata lenne, csak a ti Földeteken, ahogyan már sokszor elmondtam nektek. De úgy látszik még nem elégszer. Minden gyermek az Én parancsaim és elvárásaim szerint nő fel, és azt az életutat járja, amelyet Én az ő sorsának adtam.

Ti nem lehettek befolyással rájuk, még akkor sem, ha rossz utakra tévedtek, mert az Én parancsom mindig erősebb bennük, mint a ti nevelésetek.

Anna hamar rájött, saját gyermekeit semmiben sem tudja befolyásolni, mert saját akaratuk szerint élnek, még akkor is, ha az számára nem helyes. Ezért nagy szabadságot adott nekik. Mégis mindkét gyermeke végül az ő mintáit követte, melyek jók voltak, és nem azt, amit Én parancsoltam meg nekik.

Ez persze a kísérlet része. Hiszen minden ember valahol Én vagyok, és Én nem tudok más minta alapján élni, mint azok alapján, amit Magam előtt látok. Ezeket a mintákat a Földön a szüleim adják.

A gyermekeitek nem olyanok lesznek, amilyenné a neveléssel teszitek őket, hanem azon minta alapján fejlődik a személyiségük, amit tőletek látnak.

Anna szerette volna, ha a gyermekei természettudósok lesznek, de egyik sem lett az, mert Annát az ember, az emberi kultúra és civilizáció izgatja. Gyermekei érdeklődése is erősen ebbe az irányba fordult.

Ne higgyétek tehát, amit Én beléjük öltök, feltétlenül az fog hatni, hanem az a minta, amelyet tőletek látnak.

Anna például sokkal inkább átvette apja értékeit, mint édesanyjáét, mert az volt számára a vonzó.

Amikor egy családban bűnözők vannak, mindig ott van valahol az eredeti minta, amit magukba fogadnak. Ha egyszer a pszichológusok erre rájönnek, nem fogják többé a társadalmat okolni ezekért a deviánsviselkedésekért, hanem a családban keresik meg az okot, nem máshol, ahol nincs az meg.

Ezek a vonások azért fontosak, mert társadalmi szinten érvényesülnek, tehát nagyban.

Amikor valaki zsidóvá válik, akkor a családban azok a vonások erősödnek fel a személyiségében, amiket a közösség jutalmaz.

Mit jutalmaz egy ilyen közösség? Például azt, hogy a gyermek elhiggye, ő a kiválasztott néphez tartozik. Nem kell éjt nappallá téve dolgoznia a földeken, hanem a kereskedelem lesz az a tevékenység, amely biztosítja az élethez, boldoguláshoz szükséges javakat.

Amikor Annát a szülei beíratták egy közgazdasági technikum első osztályába, azért tették, mert azt hitték, Annát ezek a dolgok fogják éltetni, nem a föld művelése, amely a családra jellemző volt. De Annát csöppet sem érdekelte a kereskedelem, hanem szeretett volna kertészmérnök lenni. Mivel a szülei nem tudták taníttatni és középiskolai tanulmányai sem erre készítették fel, később pályát módosított. De igazán sohasem találta meg a munkájában önmagát, mert nem az volt a családi minta.

Mindezek ellenére olyan kitartással és felkészültséggel művelte szakmáját, hogy sok értelmiségi megirigyelhette volna az eredményeit, ahogy irigyelték is őt sokszor és sokan. Ezért ártott neki a környezete, mert olyan dolgokra is képes volt, melyekre mások nem.

Olyan óriási célokat volt képes a végén már megfogalmazni és tenni érte, melyekkel nem egy város sorsát határozta meg, hanem az emberiség felemelkedésének a módját.

Ha azt hinnétek hízelgek neki, vagy csak a ti kedvetekért mondom ezt, akkor hallgassátok meg, hogyan fogadta el döntésemet, amikor megtudta, elkerülhetetlen a Vízözön.

Először megpróbált Velem alkut kötni, hogy az élete árán megment benneteket. Amikor megtudta, nem menthet meg mindenkit, akkor sem esett kétségbe, de megpróbált rávenni, ne csak egyedeket, hanem egész és ép lelkű családokat is vegyenek fel a mentő űrhajókra. Aztán amikor megtudta hol lesz a szállásuk, kik között, milyen körülmények között, azt mondta Nekem: tökéletesen igazságosnak érzi ezeket a feltételeket. Nem próbált meg olyan dolgokra rávenni, melyek bár kedvezőek lennének az emberiségre, de ártanának a helyi népnek. Bölcsen elfogadta a döntésemet, nem próbált elvtelen lenni.

Ilyen ember tehát az Én Annám, az Én sokszor szidott és bántott feleségem, aki bár mindennél jobban szeret benneteket, sohasem teszi ezt elvtelenül. Ezért becsülni tudom.

Amikor megtudta, a magyarok tulajdonképpen kevert nép és nem tehet semmit a sorsuk ellen, többé nem ágált ellenem, hanem megköszönte a bölcs döntésemet, megköszönte a bizalmat, mellyel őt megtiszteltem.

Amikor Isten súlyos döntéseket hoz, nem azért teszi, mert nem szereti a teremtményeit, hanem azért, hogy azok felszabadulhassanak az anyag fogsága alól, amelybe Isten kedvéért és Istent szolgálva lépnek.

Még sohasem fordult elő, hogy Isten megbüntetett volna valakit a vétkeiért, hanem mindig a lélek az, aki ismerve vétke súlyát megteszi azt a többség érdekében. Ezért aztán ritka kivétel az, amikor Isten szab büntetést valamely teremtményére, aki szabad akarat leple alatt olyat vét, amit Isten nem engedhet meg neki, ahogy Anna is vétett már ilyet ellenem.

Már tudom, többet nem tenné, mert amikor a teremtmény Istene ellen fordul, az megbocsáthatatlan. Súlyos vétekkel kizárhatja magát a lélek a Teremtésből is.

De, hogy visszatérjünk a magyarok titkos történelmére és arra a fontos dologra, amely miatt most megemlítettem, az az, hogy Anna egy médium segítségével lehozott könyvből ismerte meg először a táltosok és rovó sámánok titkos történelmét és döbbent rá, a Mindenségben van valami titok, melynek nyomán elindulva jutott el Hozzám.

Amikor először találkoztunk, egy olyan szellemnek hitt, aki ismeri ezt a titkos történelmet és azonnal rákérdezett, létezett-e Ataisz, hol volt, kik éltek rajta?

A barátnőjét - aki a kapcsolatot megteremtette Velem -, csöppet sem izgatta a dolog, mert nem ismerte fel óriási jelentőségét. Ezért határoztam el, Annát külön fogom tanítani, de először csak áltudományokat tanulhatott, mert nem lehet olyan titkos tudást birtokolni senkinek sem, aki erre erkölcsileg még éretlen. Még akkor sem, ha ez a tudás fontos az emberiség számára.

Minden tudás rögzített az akasha krónikában, tehát semmi tudás el nem veszhet. Ezért az emberek csak annyi tudásra tehetnek szert, amennyit az érettségük megenged. Ez Isteni Törvény. Csak Anna kérésére térek el ettől, mert remélem, nem lesz majd károtokra. Ha igen, akkor többé Anna kedvéért sem fogom megszegni, mert a túl korán kapott tudás többet árthat, mint nem.

A régi ezoterikus iskolákban szigorú szabályok szerint tanulhattak csak a diákok. Ez most sincs másképpen. Anna is csak annyi tudást kap, amelyet megszolgál. Tehát, hogy most olyan ismeretek birtokába juthatnak sokan, amelyre egyedül Anna érdemes csak, ezt neki, egyedül neki köszönhetitek, senki másnak. Sohasem fogjátok a következő életeitekben tudni, mert újra fátyol borul rá. Egyedül Anna fogja csak tudni, mert ő a saját áldozatai révén és Engem szolgálva érte el ezt. Ezért ezt a tudást már megtarthatja. De a többség számára ez tiltott tudás. Ezért amikor meghaltok, fátyol borul az ismeretekre és sohasem lesz módotokban átadni másoknak, mert aki kifecsegi Isten titkait, az meghal. Akár természetes halállal, akár úgy, hogy az Én szolgálatomban lévő lények megölik őt.

Ha nem így lenne, nem tudnám a Föld spontán fejlődését biztosítani, tehát nem véletlenül van ez így.

Amikor a zsidók leírták először - az Én Isteni Parancsom ellenére - a zsidó jegyzőkönyveket, akkor mondták ki magukra a halálos ítéletet, amely nem is késlekedett sokáig.

Hitler nem véletlenül jelent meg a Földön, hanem az Én parancsomra, utasításomra. Csakhogy fél munkát végzett - a zsidóság nagy szerencséjére -, közben az Én haragom is mérséklődött. De Anna kérésére nem hagyom többé őket az emberek között, mert ő bízik abban, hogy egy olyan bolygón, ahol nem lesznek szolganépek, majd fejlődni fognak és többé nem kell a népirtás kellemetlen eszközével élnem.

Ezért jegyezzék meg, számukra már csak egy út létezik, ez is csak töredékeik részére, akik még remélem, jó irányban lesznek képesek fejlődni és nem kell őket végleg eltüntetni a Világmindenségből. Mert minden korban az áruló elnyeri méltó büntetését, még akkor is, ha előtte Isten kiváltságos népének szerepét élvezte.

Ennek a szerepnek számukra vége és oda mennek, ahová küldöm őket.

Annát véletlenül se próbálják leállítani vagy megállítani, mert ő az Én követem, és régen nem azt teszi már, amit akar, hanem a parancsaimat kell végrehajtania bármi áron. Még akkor is, ha az emberek oktalanságból mégis kezet emelnek rá, ahogyan a gyermekemre: Jézusra tették. Remélem, ezt most el fogjuk kerülni. Ha mégsem, akkor az eredeti terv lép érvénybe, és azonnal megkezdődik a Vízözön, ahogyan elmondtam nektek már néhányszor.

Aki tehát most Velem tart, az a boldogságát készíti elő, aki nem az kárhozatra szánta el magát és ezt most meg is fogja kapni, mert ennek jött el az ideje.

Ámen

József és testvérei

Szellem: Ábrahámról azért nem mesélek részletesen nektek, mert az ő története viszonylag hitelesen maradt fenn a bibliában, de Józsefé nem.

Ábrahámról annyit kell tudnotok, ő a valóságban egy szemita törzsből származó, félig magyari - azaz kevert - félig szemita, azaz zsidó férfi volt. Az anyja révén volt kevert fajú, az apja révén volt zsidó.

Abban az időben adták és vették a rabszolgákat. Ábrahám anyja kevert fajú törzsből származott. Származása révén örökölte mindkét nép genetikai örökségét. Én nyugodtan rábízhattam titkaimat, mert a magyari népben messzemenően megbíztam. Őt nem táltos papok tanították, hanem közvetlenül Én, ahogyan Annát is. Azért taníthattam őt, mert megnyitottam belső csatornáit, ahogyan Annának is. Úgy tudott Velem beszélgetni, ahogyan ti beszélgettek a Földön egymással.

Anna úgy beszélget Velem, mintha közvetlenül mellette lennék, de a valóságban egy belső síkról társalgok vele ugyanúgy, ahogyan Ábrahámmal tettem.

Ábrahámra azért volt szükségem, mert ki kellett érlelnem egy földi fajt, aki majd a későbbiekben mindig a segítségemre lesz a földi ügyek irányításában.

Annát ugyanezért kezdtem el tanítani, de neki most egy kicsit más szerepe lett, mint Ábrahámnak. Ő egy régi életében a földi feleségem volt, aki hűtlen lett Hozzám. Ezért hosszú évezredekre a földi síkra száműztem a Szellemi Dimenziókból, hogy tanuljon tisztességet Istenével szemben.

Ábrahám próbáját ismeritek, de azt nem ami ezután történt. Tudattam vele milyen szerepet szánok az új népemnek a történelemben. Azt is, milyen földi jutalomban fognak ezért részesülni.

Ábrahám nem örült a szerepnek, de megbízott Bennem és nem volt annyi esze, mint Annának, hogy kérje, ne tegyem őket gonosszá.

Mivel szabad akarata volt, megtehette volna ezt, de nem volt elég okos, hogy meg is tegye. Ezért Én szabad kezet kaptam a zsidóságot illetően.

Amikor a zsidóság már számban elég nagy volt, akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogyan tudnám őket az egyiptomi fáraók közelébe irányítani, mert ahhoz, hogy a terveimet végre tudják hajtani, az egyiptomiak közelébe kellett kerülniük.

A bibliai történet rendesen kiszínezi a valóságot, hogy érdekesebb legyen, de az igazság az, Józsefet elszegényedett szülei eladták egy rabszolga-kereskedőnek. Így került Putifár házába, majd a fáraó udvarába. Putifár pedig egyszerűen ajándékba adta a fáraónak az okos és értelmes zsidó fiút.

A történet többi részét már tudjátok. De azt nem, hogy végül József beavatásban részesült és olyan tudásra tett szert, amelyet csak a táltos papok tudtak.

Meg is bánták azután József beavatását, mert visszatérve a zsidók közé, rengeteg kellemetlenséget szerzett nekik ezzel a kiemelkedő képességgel és tudással.

Amikor József meghalt már más zsidók is birtokában voltak a mágusi képességeknek. Több ízben is a fáraók életére törtek, hogy megszerezzék a fáraók hatalmát és kincseit. A táltos papok azonban mindig résen voltak és a végén kiirtották azokat, akik a megszerzett tudás birtokába kerültek.

Akik rendelkeznek mágikus tudással, sejtik, miről beszélek. A tudás tehát visszakerült a magyari népekhez, akik a Nílus völgyét benépesítették akkor.

Mózes lett a következő küldöttem, akit csellel juttattam be a fáraó udvarába, de a szülei pontosan tudták miért kell a kis csecsemőt a vízre engedni és mikor.

Tudom, zavar majd benneteket Isten sok cselvetése, de az ember nem ostoba állat és néha valóban nehéz túljárni az eszeteken.

A valóságos történet csak annyiban tér el a bibliai sztoritól, hogy Mózes nem a fáraó lányának udvarába került először, hanem egyik szolgálója találta meg és vette magához.

Azután nagyjából minden igaz.

Mózessel akkor vettem fel a kapcsolatot, amikor már nem volt a fáraónál, hanem mint gyilkos bolyongott és bujkált. A továbbiakban Én segítettem őt.

A pusztai vándorlásnak semmi más értelme nem volt, mint az, hogy átnevelje a zsidókat az Én igényeim szerint, aki pedig eredetileg szolid pásztornép volt.

Olyan vérszomjassá nevelte őket Mózes, hogy amikor megjelentek a sumér városállamok határában, nem maradt tőlük ép egyetlen városállam sem. Minden népüket földönfutóvá tették vagy kiirtották.

Joggal kérdezhetitek, hogyan volt lehetséges, az ilyen szelíd, de fejlett civilizációval rendelkező népek nem tudtak védekezni egy barbár horda ellen. Azért nem, mert nem jutott egyiknek sem az eszébe, hogy szövetkezzenek ellenük. Így egyenként nagyobb nehézségek nélkül, sikerült legyőzni őket.

Segítségükre volt még az a mágikus tudás, amelyet Mózes adott át a Levita törzsnek, amely a papi kasztjuk lett. Mózest apósa képezte ki mágussá, egy káldeus pap.

Amikor megalakították a királyságukat, akkor azt szerettem volna látni, szelídebb életet élnek. De annyira elvadultak, nem tudtam őket rendes kerékvágásba állítani. Ezért babiloni fogságba vetettem őket, de igazán már ez sem használt.

Hosszú ideig úgy tűnt, megjavultak, de később rá kellett eszmélnem, még vadabbakká, szélsőségesebbé váltak. Mindenkinek ártottak, akit a közelükbe küldtem. Hiába próbálkoztam az átnevelésükkel, nem sikerült célt érnem velük.

Ezért küldtem a nyakukra a rómaiakat, talán majd általuk szelídebbek lesznek. Nem így történt. Amit aztán a fiammal műveltek, végleg elvette a kedvemet tőlük. Ezért úgy döntöttem, kapnak még kétezer évet Tőlem a javulásra.

A javulás helyett szétszórtságukban is mindig szövetkeztek mások kárára. Amikor leírták a zsidó jegyzőkönyveket - amely Isten stratégiája volt a marzisziak számára -, végleg elhatároztam a kiirtásukat. Persze ők ezt már nem tudhatták, mert nem tartottam őket méltónak arra, hogy közvetlen kapcsolatot tartsak a zsidó rabbikkal, amely korábban még szokásom volt. Úgy döntöttem saját eszméikkel fogom őket megismertetni, hogy tudják, mit jelent ez mások számára.

Hitlernek az volt a dolga, valamennyit a Szellemi Dimenziókba küldje. De ezt a parancsomat nem tudta végrehajtani, mert az emberek hiszékenyek voltak, nem ismerték az eszméiket, amelyek segítségével másoknak ártottak, ezért melléjük álltak. Bár sok áldozatot követelt tőlük, megvédték őket. Nem tudták, kígyókat melengetnek a keblükön, akiket már csak a világhatalom megszerzése izgat és semmi más.

Aki ismeri a zsidó jegyzőkönyveket, az tudja, miről beszélek, a többiek sajnos nem.

Ez a könyv arról szól, hogyan lehet hatalmat álnoksággal, pénzzel, megvesztegetéssel megszerezni, bárhol, bármikor a Földön.

Ma az emberek pénzét már évek óta csak ők kezelik. Ne tévesszen meg benneteket az, máshol is vannak bankok, mert ezekben is olyan tőkerésszel rendelkeznek, hogy befolyásolni tudják a Világotokban végbemenő folyamatokat.

Ahonnét kivonják a tőkét, azt az országot azért szegényítik le, hogy még nagyobb áldozatok árán vegyenek fel kamatos kamatokra pénzt, amellyel aztán végleg a kamatrabszolgaság igájába hajtják szerencsétlen nemzetet.

Ezért indultak el Magyarországon is a tőke kivonások, hogy elszegényítve ezt a nemzetet, azzá tegyék, amivé ők akarják, vagyis Európa szívében szolga nemzetté.

Ezután más szerepük nem lehet, mint a zsidó érdekek kiszolgálása. Lassan nemcsak a szabadságukat fogják így elveszíteni, hanem területeiket is, amelyen élnek.

A terv azért ördögi, mert ugyanakkor a cigányság erősítésével, támogatásával néhány évtized alatt elérnék, hogy a magyarok kisebbségbe kerüljenek. Akkor hoznák be az országba a többi zsidót, amikor már nem lenne olyan többség, aki ezt meg tudná akadályozni.

A zsidók sohasem néhány évre terveznek előre, hanem száz évekre vannak terveik és úgy mozgatják a pénzüket, hogy ezek a tervek valósuljanak meg. Mondhatjuk azt is, ők a történelmet nem elszenvedik, mint mások, hanem csinálják.

Ők mindennel számolnak, csak Istenükkel nem, akit rendesen cserbenhagytak. Csakhogy Isten békét szeretne a Világban és nem békétlenséget. Ezért megunva kisded játékaikat eltörli őket a Föld színéről, vagy szebben mondva kiemeli őket a földi közösségből, hogy új utakon járva megszelídüljenek, mint azok a magyarok, akiknek a legtöbbet ártottak ezen a bolygón.

A magyarok joggal fordulnának ellenük, de erre már nem lesz semmi szükség, mert Én veszem kezembe a sorsuk irányítását. A jövőben azt teszik, amit Én akarok, különben nemcsak az anyagba térhetnek vissza, hanem kiirtom őket a Világmindenségből.

Amikor Isten ilyen döntésre kényszerül, akkor ott már nagyon nagy a tét. A Világ nem érdemli meg, hogy a zsidók miatt pusztuljon el.

A szabad akarat lehetőség, addig, amíg Isten azt nem mondja, vége! A zsidók szabad akaratának pedig egyszer s mindenkorra vége szakad, mert eljátszották Istenüknek adott szavukat, eljátszották előttem a hitüket, amellyel kiemeltem őket a semmiből és más népek fölé helyeztem.

Így jár mindenki, aki Istene ellen vét, mert ahogyan Anna mondta: Isten az Első, Isten az Egy, Isten a Teremtő, akinek minden teremtménye engedelmeskedni köteles, és nem fordítva.

Tehát nincs többé kiválasztott nép, nincs többé senki, aki Istennek fontosabb lenne, Nálánál.

Mert Isten Mindenható, Ő dönti el, hogy a Világ milyen legyen. A teremtményeknek pedig be kell tölteni azt a szerepet, melyet Isten nekik szánt. Még akkor is, ha az mérhetetlenül fájdalmas a számukra.

Mert minden emberben és élőlényben Isten van, ezért meghatározhatja azok sorsát, amikor csak akarja, ahogyan csak akarja.

Ha Isten téved és hibázik, tudni fogja hibát követet el, de arra senki sem lehet érdemes, hogy megmondja, Isten mit tehet és mit nem. Még Anna sem. Ő csak a tanácsadóm, és ezt tudja jól. Sohasem fogja megmondani ezután sem, mit tegyek, csak azt, véleménye szerint mit tehetnék, és az milyen következményekkel jár. De a döntés felelőssége az Enyém, még akkor is, ha hibásan döntenék. Egy vonatot a masinisztának kell vezetni. Aki a vonaton ül, bízzon meg benne, vagy szálljon le. Különben nem oda fog a szerelvény érni, ahová indult, hanem oda, ahová az utasok irányítják. Ez a Világmindenségben káoszhoz vezetne. Itt egy Úr van és az mondja meg, hogy a Világ hová indult és hová akar megérkezni.

Amikor az előző Világévekben Anna volt a masiniszta, mindig oda mentem, ahová ő akarta. Most rajta a sor, hogy oda menjen, ahova Én mondom. Amikor elkezdődött ez a Világév, így döntöttünk, ezért a vezérlő szerep az Enyém. Nemcsak Annának kell ezt elfogadni, hanem minden életnek, aki a Világmindenségben van.

Amikor véget ér majd a Világév, leszűrjük a tanulságokat és a következőben dönthetünk másképpen. Ennek most még nem jött el az ideje.

Ámen